Luc Besson filmje, Az ötödik elem (The Fifth Element, 1997) a ’90-es évek végének egyik legnagyobb költségvetésű mozija, ha igaz, csekély kilencven millió dollárból forgatták. Sikerét nagyrészt a látványos effekteknek köszönhette, amik mára jócskán veszítettek varázsukból. Hogy még ma is nézhető, az a film ironikus hangvételének, még inkább a zenéjének köszönhető, amit Eric Serra, Besson kedvenc komponistája jegyez. A díva dala és tánca a film egyik meghatározó jelenete. Ki énekli az áriát és melyik operából való?

Az ária Donizetti Lammermoori Luciajának híres őrülési jelenete, illetve annak első pár sora-taktusa, a teljes tébolyig a filmben nem jut el a kék díva. Az operában a megőrülés teljes futamideje negyed óra. Az éteri hangvételhez amúgy a szöveg is passzol, Lammermoori Lucia víziójához képest a filmbeli főhősöket ténylegesen üldözik. Nem véletlen, hogy Bruce Willis olyan megilletődötten szemez a jelenetben a dívával, mintha bizony értene olaszul. Nagyon valószínű, hogy Inva Mula misztikus csengésű vokálakrobatikája sem hagyta hidegen. Milyen arcot vágott volna, ha Callas a kék díva, Plavalaguna hangja?

Merthogy Luc Besson nagy operarajongó hírében áll, imádja például az isteni Callas hangját. Eredetileg az ő egyik felvételét szerette volna használni a filmben, de az ötvenes években készített verziók közül egyik sem volt megfelelő hangminőségű.

Így hangzott volna Az ötödik elemben a díva dala, ha Callas „szinkronizálja”.

Az egyik producer ajánlotta Besson figyelmébe az angyali hangú albán lírai szopránt, Inva Mula Tchakót (férje nevét ma már nem használja). Besson nem sokat hezitált, amikor meghallotta  a hangját. A művésznő, akinek apja-anyja szintén operaénekes, tíz évvel a filmbeli „szereplése” előtt, 1987-ben, 24 évesen tűnt fel a bel canto színpadán. Sorra nyerte az énekversenyeket Bukarestben, Barcelonában, Párizsban.

Sikereit többek között annak köszönhette, hogy viszonylag ritkán játszott operákban lépett föl (Cherubini: Médea; Bizet: A szép perthi lány vagy Puccini: A fecske). Nagyot alakított Verdi Falstaffjában a milánói Scalában, illetve Gilda szerepében a veronai Arénában. 2009-ben Gounod szintén ritkán játszott darabjában, a Mireille-ben csillogtatta hangját, ami az emlékezetes Donizetti-ária óta semmit sem vesztett éteri fényéből.

Besson filmje sok rajongót szerzett neki, bár ha megkérdezném, ki volt a kék díva hangja, kevesen vágnák rá, Inva Mula. Ma is kersett sztár, jelenleg Neddát énekli a Pagliacciból Bolognában, hamarosan fellép a Traviata címszerepében Monte-Carlóban, illetve a Bohémélet Mimijeként Zürichben.

A díva táncát kísérő gégetorna is az albán szoprán produkciója, amit azóta sokan próbáltak utánozni, több-kevesebb sikerrel. Íme egy kísérlet.