Amikor legutóbb az ausztráliai Limelight válogatásában bemutattuk a tíz legjobb zongoristát, kiderült, nincs közöttük egyetlen nő sem. Akkor megígértük, hogy összeszedjük a tíz legjobb női pianistát. Ezúttal a Figaro szubjektív listáját olvashatják. Csak a kortárs előadókra fókuszáltunk.

Martha Argerich (1941)

Nálunk is fellép majd a Müpában, ha nem gondolja meg magát. Arról híres, hogy az utolsó pillanatban lemondja a koncertjeit. Egy interjúban egyszer így nyilatkozott: „Mindig utáltam a nyilvánosság előtt játszani. Kisgyerekként sem szerettem a színpadot. De be kellett mennem, és én csak futottam a zongorához, eljátszottam a darabot, aztán amilyen gyorsan csak tudtam, elrohantam onnan. Soha nem tudtam magam túltenni a színpad iránti ellenszenven. Valahányszor fellépek, mindig kisgyereknek érzem magam, végtelenül magányosan az óriási térben”. (Musical America, 2001) Zseniális játékáról e Scarlatti-darab alapján is képet alkothatunk magunknak. Nálunk ő az első.

Mitsuko Uchida (1948)

Játékát mélyről fakadó intuíció jellemzi, a széphangzást soha nem áldozza fel a zenei igazság oltárán. A kettő tökéletes egyensúlyát képes felmutatni, akár Mozartot, Schubertet vagy Beethovent állítja figyelme középpontjába. Ugyanilyen autentikus Berg, Schönberg, Webern vagy éppen Boulez modern zenéjének interpretálásában. Schönberg zongoraversenyének felvételéért négy díjat is bezsebelt. Legutóbbi projektjének középpontjában Mozart zongoraversenyei állnak. Egyikért 2011-ben Grammy-díjat kapott. Rendkívüli élmény, ahogy a Camerata Salzburg együttest vezényli és közben ő maga zongorázik.

Maria João Pires (1944)

Aligha akad manapság Chopin stílusának ideálisabb megszólaltatója, mint Maria João Pires, aki egy aranyműves kézügyességével és aprólékosságával érinti meg a billentyűket, szemlélődő, elmélkedő hangzást teremt, és súlyos filozofikus gondolatokon keresztül jut el a lélek kiismerhetetlen mélységének feltárásához. Hérakleitosz nőben. Hallgassák csak!

Hélène Grimaud (1969)

Farkasokkal táncoló zongorista címmel korábban már szenteltünk neki egy posztot. Akkor ezekkel a szavakkal hívtuk fel rá a figyelmet. "Hélène Grimaud zongorajátékában ugyanolyan megszállott, mint a farkasokhoz fűződő viszonyában. Jelszava: egy szenvedélyből elkövetett melléütés egészen másképp hangzik, mintha ugyanazt a félelem generálja. Mahlerrel együtt ő is azt vallja, a kottában csak a zene egyik része található. A másik ott van az előadó szívében, fejében és kezében. Játékstílusának „önkényességét” Glenn Gouldéhoz szokták hasonlítani. Grimaud nem műveket játszik, hanem a művel való találkozás élményét szólaltatja meg.  Ez nem csak akkor jön át, amikor szólistaként szerepel, hanem amikor ehhez megfelelő partnerei is akadnak". Itt Lisztet játszik.

Angela Hewitt (1958)

Angela Hewitt manapság Bach zenéjének egyik legavatottabb megszólaltatója. Kisebb kitérőkkel szinte egész pályafutását neki szenteli. Hogy miért Bach? Így vall erről egy olasz lapnak adott interjúban: „Gyerekkorom óta rajongok Bach muzsikájáért. Apám az ottawai katedrális orgonistája volt és csodálatosan játszotta a német mester zenéjét. Édesanyám, aki zongorista, adta nekem az első zongoraleckéket három éves koromban. Az első, akitől teljes darabot megtanultam, természetesen Bach volt. Bach zongorája énekel és táncol, a zenéje csupa szín és érzelem. Számomra ő kortárs szerző.”

Rév Lívia (1916)

Csodagyerekként kezdte pályafutását. "Magyarországon az 1960-as évek elején adott először hangversenyt, de a fellépését nem tartotta sikeresnek. Ezután csak 2003 novemberében lépett fel újra itthon (87 esztendősen), s ennek rendkívüli sikere jelentette hazai „felfedezését”. Eddigi utolsó fellépése Szegeden volt 2012 áprilisában" - olvasható róla a Wikipédián. Egy interjút idézünk a bájos idős hölggyel, amelyben többek között azt fejtegeti, meddig lehet búcsúkoncertet adni.

Elisabeth Leonskaja (1945)

Zongorajátékát finom, érzékeny líraiság hatja át, artikulációja áttetsző, mint az üveg. Minden téma és melléktéma saját karaktert kap általa, miközben az orosz szenvedély áthatja billentéskultúráját. Könnyedség párosul súlyos mondanivalóval, de egyetlen pillanatra sem didaktikus. Ilyesmiket írnak róla az újságok.

Würtz Klára (1965)

Hollandiában élő magyar zongoraművész. Legutóbb Baráti Kristóffal lemezre játszották Beethoven összes hegedű-zongora szonátáját. Ebből idézünk, lehet-e ennél bármi meggyőzőbb?

Noriko Ogawa (1962)

Óriási hírnévre tett szert az egész világon az 1987-es nemzetközi zongoraversenyen elért sikerével. A Telegraph bájosan poétikus billentésmódját emelte ki, amellyel kitűnik kortársai közül. Játékmódja nem üres technika, minden hangja mögött tartalom van. Ma őt tartják az egyik legjelentősebb Debussy-specialistának. Az alábbi idézetből kiderül, nem véletlenül.

Olga Kern (1975)

„Nem az számít, hogy mit játszol, hanem hogy milyen átéléssel”.  Olga Kern maximálisan megvalósította ars poétikáját, amikor 2012 januárjában nálunk járt. Kocsis Zoltánnal dolgozott együtt, a Nemzeti Filharmonikusokat a legjobb zenekarnak nevezte, amellyel eddigi pályafutása alatt találkozott.

***

Nyerj jegyet a Müpába!

Küldd el válaszodat az alábbi kérdésre:

Melyik zongoristanő szenteli szinte egész pályafutását Bach zenéjének?

A válaszokat beküldők között 2 db páros jegyet sorsolunk ki a Müpában megrendezésre kerülő Wagner: Lohengrin programra (2013.06.09 16:00). A megfejtéseket 2013.05.26. 23:59 óráig várjuk a haraszti.barbara@origo.hu e-mailcímen.

A tárgyba ezt írd: Figaro_ Lohengrin nyereményjáték. A kisorsolt játékosok e-mailes értesítést kapnak, amelyben egy linkre kattintva regisztrálhatnak a jegyekért, amelyet a Müpában az előadás napján vehetnek át az e-mailben ismertett módon.

A játékosok a játékban való részvétellel, azaz a megfejtés e-mailen való elküldésével elfogadják a lenti nyereményjáték szabályzatot.

A nyereményjáték szabályzatot itt olvashatod.