Csajkovszkij Diótörője hálás karácsonyi darab, egyrészt mert konkrétan karácsonykor játszódik, másrészt látványos és pszichológiailag árnyalt zenéje széles közönséget vonz, amolyan „kicsiknek és nagyoknak egyaránt” szóló mese. A Művészetek Palotájában december 22-én az ünnepi örömet az is fokozza, hogy Kocsis Zoltán, sikeres felépülése után, most lép először nyilvánosság elé az NFZ élén.

Az előadás tavaly született. A Nemzeti Filharmonikusok, a Kolibri Színház és a Művészetek Palotája közös produkciója olyan sikert aratott, hogy idei ismétlése kódolva volt.

A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem nagy játszóházzá alakul. Novák János rendezése látványosságban Csajkovszkij balettjének 1892-es szentpétervári bemutatóját idézi. De amitől a zeneszerző annak idején rettegett, tudniillik, hogy a szem élvezete a fül gyönyöre fölé kerekedik, attól nem kell tartanunk.

Noha az alkotók minden technikai elemet bevetnek a mesei hatás érdekében, „a mesefigurák megelevenednek, képzelet és valóság összemosódik: a felállított karácsonyfa szemünk láttára indul növekedésnek, az erkélyt óriási óralap uralja, de idővel szárnyakat növesztve bagollyá változik”, a történések igazi terepe nem a színpad, hanem a befogadó lelke, amit a zene birtokba vesz. Nehéz neki ellenállni, mert olyan.

Kocsis Zoltán ráadásul a teljes művet megszólaltatja. Ez azért újdonság, mert az általános gyakorlat szerint a darabot megkurtítva, húzásokkal volt szokás színpadra állítani.

Íme egy kis kedvcsináló egy 2007-es előadásból.