A Salzburgi Ünnepi Játékok első hetében, amely 2012 óta az Ouverture spirituelle (spirituális nyitány) nevet viseli, az idén többek között Nikolaus Harnoncourt előadásában hallhatták a szerencsések Mozart utolsó három szimfóniáját. A régi zene nagymestere szerint e három mű úgy kapcsolódik egymáshoz, mint három összeillő puzzle-darab.

Az Ouverture spirituelle fesztivál a fesztiválon belül, amelyet minden évben a szakrális zenének és a vallások közötti párbeszédnek szentelnek.  A katolikus és protestáns zeneszerzők szakrális művei minden évben más-más vallás zenéjével találkoznak, az első évben, 2012-ben a zsidó vallás, 2013-ban a buddhizmus állt a fókuszban, idén pedig az iszlám zenéjével ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

Az Ouverture spirituelle minden évben Haydn A teremtés oratóriumával veszi kezdetét, nem akármilyen előadók közreműködésével. 2012-ben az Angol Barokk Szólisták és a Monteverdi Kórus szólaltatta meg John Eliot Gardiner vezényletével, 2013-ban a Concentus Musicus Wien és az Arnold Schoenberg Kórus Nikolaus Harnoncourttal, idén pedig a Bajor Rádió zene- és énekkara Bernard Haitinkkal az élükön.

A vallások összekapcsolnak, nem szétválasztanak

„A vallás olyan, mint egy folyó, amely sok országon keresztül folyik. Minden országban máshogy nevezik, és minden ország a magáénak érzi. A folyó azonban független tőlük, és egyetlen közös forrásból fakad.”  Ez a gondolat egy szúfi mestertől származik, és csak egy a rengeteg szúfi metafora közül, melyek azt fejezik ki, hogy a vallásnak nem elválasztania, hanem egyesítenie kellene az embereket.

A salzburgi kezdeményezésnek is éppen ez a célja. Egyrészt Salzburg spirituális zenei hagyományait kívánja folytatni, másrészt hozzá akar járulni a vallási tolerancia megerősödéséhez oly módon, hogy nemcsak a zeneműveken keresztül, hanem tudományos, ismeretterjesztő előadásokkal is segíti a különféle vallások megismerését.

Mozart három műve valójában egyetlen instrumentális oratórium

Talán meglepő, hogy Mozart három utolsó szimfóniája ebben az összefüggésben kerül elő. Harnoncourtot sosem lehetett konvencionális gondolkodással vádolni, aki 85 évesen is megőrizte forradalmár alkatát. „Ha már nem kortárs zenét adunk elő, akkor úgy kell megszólaltatnunk a darabot, mintha ez lenne az ősbemutatója” ‒ állítja a karmester. ‒ „Mindig meg kell lepni a hallgatót, akkor is, ha agyonjátszott, elkoptatott darabot adunk elő.”

A három utolsó Mozart szimfónia Harnoncourt értelmezése szerint egyetlen hatalmas szellemi kinyilatkoztatás. Egy nagy mű három részben. Instrumentális oratórium,  amelynek egymással összefüggő részeit Mozart mindössze hat hét alatt komponálta. Az Esz-dúr, a g-moll és a C-dúr szimfónia Harnoncourt szerint az emberi sors három állomását jelképezi, egy életutat, amely az ünnepélyes komolyságtól a drámai konfliktusokon és a reménytelenségen át a diadalmas hallelujáig vezet.

 „Soha nem mernék egy lineárisan felépített, kerek történetet elmesélni. Meggyőződésem, hogy minden nagy mű talányos és megfejthetetlen. Az utolsó szó mindig azé, akire a mű hat. A befogadó az, aki befejezi a művet, csakis az övé az utolsó szó” ‒ nyilatkozta Harnoncourt a Bajor Rádiónak a hétfői előadás kapcsán.