figaro

Mint egy tanárát nélkülözni kénytelen osztály. Nem is, inkább, mintha egy rendezőjét vesztett színházi társulat főpróbájára ültem volna be. Ezt sugallta péntek este a Müpában, a Fesztivál Színház pódiumán a Debussy életét bemutató hat részes sorozat első darabja, Kocsis Zoltán hiányában.

Íme, egy kis ínyencség: Alessandro Moreschi, az utolsó kasztrált, és a hangja, a hangfelvétel hőskorából.

Kilencven évvel ezelőtt, 1922-ben halt meg "Róma angyala", az utolsó kasztrált. Moreschi kései utódja volt a barokk opera kasztrált sztárjainak, a Farinelliknek, Senesinóknak, Vellutiknak.

Friss és szomorú a hír, tegnap kórházba került Kocsis Zoltán, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója. Kivizsgálása akár hetekbe is telhet, így az elkövetkező időszakra beharangozott hangversenyeken vendégkarmesterek állnak majd a pulpitusra.

Ma már egy lemez sikeréhez kevés a hangfenomén, a vokális tudáshoz kell a sztori, lehetőleg minél szaftosabb. Bár a régizenei repertoáron szocializálódott historikus együtteseknek már több generációja felnőtt és lerágott minden csontot, a barokk muzsika szemeteskukájából még mindig elő lehet halászni - hogy is mondják? - méltatlanul elfeledett szerzőket. Agostino Steffani (1654-1728) pont ilyen.

A még talpon álló komolyzenei lemezkiadók menedzserei sok álmatlan éjszakát tölthetnek olyan projektek kiagyalásával, melyeknek nem titkolt célja, hogy a nagy klasszikusokba friss vért pumpáljanak.

A remake szelleme járta be Európát, és megkísértette az egyik legnevesebb kiadót. A Deutsche Grammophon "Recomposed" sorozatában az elektronikus műfaj nagyjai a maguk technós módján interpretálnak klasszikus műveket. Az eddigi albumok régi Deutsche Grammophon-felvételekre bazíroztak, Carl Craig és Moritz von Oswald például Karajan Ravel- és Muszorgszkij-felvételeiből keverte ki a maga klasszikus technóját.

A sorozat legújabb darabja nem régi interpretáció elektronikus újragondolása, hanem eredeti felvétel: a Max Richter által modernizált Vivaldi Négy évszakot a Berlini Konzerthaus kamarazenekara játssza, vezényel André de Ridder, a hegedűszólót Daniel Hope abszolválja.

Ha azt mondom Debussy, azt mondod: A tenger, Egy faun délutánja, Pelléas et Mélisande, Ibéria. De ha azt mondom Szent Sebestyén vértanúsága, Játékok, Khamma, Gigues, Szirének, nem vágod rá azonnal, Debussy. Valljuk be, ehhez már kell a telefonos segítség.

A hiányosságra kivételesen nem félműveltségünk a magyarázat. Honnan ismerhetnénk, ha alig játsszák koncerttermekben, lemezfelvételen is elvétve örökítették meg őket. Ha valami nem a kanonizált repertoár része, akkor biztos nem is olyan jó. Ez igaz lehet, mondjuk Verdi korai operáira, Debussy oeuvre-jében azonban aligha akad gyenge láncszem.