Purcell kórus (Fotók: Posztós János / Művészetek Palotája)

Nekünk is van újévi koncertünk, nem csak a bécsieknek. Fischer Ádám 2008-ban teremtette meg a hagyományt a Müpában. Pár év kihagyás után most megint ő állt a karmesteri pulpituson. Osztrák-Magyar Haydn Zenekara élén A teremtéssel nyitotta meg a 2015-ös esztendőt.

A teremtés ősbemutatóját 1798-ban tartották Bécsben, külföldi diadalútját Budán kezdte 1800. március 8-án.

Nem sokkal korábban házasodott össze József nádor és Alekszandra Pavlovna Romanova (I. Pál orosz cár lánya), és az ifjú feleség ezzel a koncerttel kívánta meglepni a nádort 24. születésnapján. Volt ízlése. Az oratóriumot maga Haydn celebrálta a Budai Palota dísztermében.

Ismert személyekben most sem volt hiány, pár celeb mellett Orbán Viktor is A teremtéssel indult neki az újévnek. Ott ült a jobb oldali díszpáholyban, amennyire láttam, sok unalmas pillanatot szerzett neki Haydn mester zenéje.

Együtt unatkoztam a miniszterelnökkel

Mondjuk a szólistákat magam is untam. Tisztelet az egy kivételnek, Sebestyén Miklósnak, aki Raphael arkangyalként míves-meleg basszusának valamennyi árnyalatát megvillantotta.

Sebestyén Miklós

Ő volt az egyetlen, aki hangjával meg is formálta, el is játszotta szerepét, mimikával is gazdagon fűszerezte, nem nélkülözve a humort, amely a legtöbb Haydn-zene alkatrésze.

A Gabriel arkangyal és Éva szerepét alakító Annette Dasch csalódást okozott. Hangilag nem volt épp a topon, a legmagasabb fekvésekben olykor bliccelt, és bár nagyon kulturált hang, vibratói a föld felé húzták. Pedig tavaly nagyon megszerettem A nürnbergi mesterdalnokok Évájaként.

Daniel Schmutzhard és Annette Dasch

Ádámja, Daniel Schmutzhard olyan színtelen hang, hogy már nem is tudom felidézni. Csak azt, hogy éneklése nem egyszer saját tudásának határait feszegette.

Az Urielt éneklő Eric Stoklossa tenorino végképp önmaga karikatúrájává vált. Küzdött mélységgel és magassággal, de sem hangszíne, sem hangereje, sem énektudása nem győzött meg arról, hogy tényleg ebben a csapatban lenne a helye.

Vashegyi megérdemelte a vastapsot

Szerintem a Purcell kórusban akadnak különb tenorok. A kórus csodás megnyilvánulásaira még miniszterelnökünk is fel-felkapta a fejét, vagy azért, mert a teremtés minden egyes napja végén Isten dicsőségét zengte (mármint a kórus), vagy mert tényleg értékelte az együtténeklés profizmusát. Vashegyi György, akit a végén Fischer felinvitált a színpadra, megérdemelte a vastapsot.

Ahogy az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar is. Bár az első tíz percben a koncertmester még furán kiszólt az együttesből (hangindításai valahogy bizonytalannak tűntek, reszelős glissandóval csúszott a megfelelő hangra), mire a káoszból megszületett a világ, a statikus akkordokból a dallam, már tökéletes összhang uralkodott a zenekari játékban.

Szóljon a következő év C-dúrban

Haydn Teremtése, bármennyire is Händel hasonlóan nagyszabású művei ihlették, mégis nélkülözik azok gigantikus pátoszát. Mintha az osztrák Alpokban a parasztok jókedvükben dalra fakadtak volna, annyi vidámság, fülbemászó népi melódia van összehordva A teremtésben. Mintha Haydn csak jókedvében, játékból írta volna minden hangját.

Fischer Ádám gyermeki derűvel

És tényleg játék volt, amit Fischer Ádám gyermeki derűvel az arcán és minden felesleges sallangot nélkülöző karmesteri jelzésrendszerrel irányított. Legyen fény, és mintha vaku villanna, olyan vakító a kórus és zenekar fényes C-dúr akkordja. Mintha Fischer is azt kívánná, szóljon a következő év C-dúrban.