figaro

Nagy fába vágta a fejszéjét Vashegyi György. Zeneakadémistákkal adja elő Händel talán legszebb, legnehezebb oratóriumát.

„Számomra a Theodora Händel talán legnagyobb drámai súlyú kompozíciója: a barokk kor olyan opus magnuma, mely Purcell, Bach és Rameau legjelentősebb műveinek is egyenrangú társa: megtiszteltetés volt számunkra, hogy 2004 novemberében mi mutathattuk be Magyarországon”- nyilatkozott néhány évvel ezelőtt a hazai historikusok egyik legjelentősebb alakja, Vashegyi György.

Vashegyi bevállalta. Händel legjobb oratóriumát hónapokig tartó próbafolyamat után zeneakadémistákkal adja elő. Hol máshol, a Zeneakadémián, április 15-én.

A nagyszabású kórustételekben és fülzsongító áriákban bővelkedő kései mű (ez volt Händel utolsó előtti oratóriuma, 1750-ben mutatták be) még egy profi együttesnek is komoly kihívást jelent, a vállalkozás tehát önmagában is figyelemreméltó.

Saját korában a Theodora megbukott

Rejtély, hogy Händel pazar dallamai miért nem találtak megértő fülekre a Covent Garden királyi színházban 1750. március 16-án. A Theodora gyakorlatilag megbukott. A zeneszerző szerény bevételt, mindössze 100 fontott könyvelhetett el a bemutató után. Korábban ennek minimum a duplájával szaladgált a bankba.

A zsidók ezért, a hölgyek azért

Egyfajta válasz kiolvasható az oratórium librettistájának, Thomas Morellnek egyik leveléből, aki a következő beszélgetést rögzítette:

"Elmondtam neki (Händelnek), hogy nemrég találkoztam Sir T. Hankey-vel, aki azt üzeni Önnek, hogy a következő előadásra ki akarja venni az összes páholyt.

- Ez bolond, hizsen a zsidók nem jönnek el, mert ez keresztény tárgyú darab, a hölgyek pedig azért nem jönnek, mert a tárgy túl erényes - válaszolta a zeneszerző".

A zsidó közösség ugyanis lelkes közönsége volt Händel bibliai, zsidó tárgyú oratóriumainak. Ilyen volt például: Deborah, Saul, Izrael Egyiptomban, Sámson, József és testvérei, Judás Makkabeus, és hasonlók.

Ugyanakkor "a korabeli, puritánság örökségét magán hordozó polgárság is előszeretettel azonosította magát a bibliai zsidó néppel, mivel őket is az erős küldetéstudat fűtötte".

Római érzékiség

Íme egy részlet egy 1996-os Glyndebourne-i előadásból. A rendező Peter Sellars, a karmester William Christie, az egyik főszerepet, Irenét a csodálatos Lorraine Hunt énekli. Az énekes 2006-ban mellrákban halt meg. Mindössze 52 éves volt. 

A mű "finom portrét fest a keresztény mártírokról, a rómaiakat zavarba ejtett érzéki emberekként ábrázolja, akikre akaratuk ellenéra hatást gyakorol áldozataik állhatatos bátorsága" - írja róla Winton Dean.

Ha csak fele ilyen szép lesz Vashegyiék produkciója, már érdemes jegyet venni rá.