Fotó: Posztós János / MÜPA

Nehéz helyzetben voltam a Bach-maratonon, miután kiszédelegtem a Várjon, Baráti, Perényi koncertről. A zsigerekig ható előadás után egyetlen porcikám sem kívánt újabb zenét, szerettem volna elvonulni, és dédelgetni azt az élményt még sokáig. De rohanni kellett a d-moll kettősversenyre (BWV 1043) meg a Magnificatra (BWV 243). Azért azt se bántam meg.

>> a poszt folytatódik