figaro

Fotó: Mudra László [origo]

Miközben Európában a nemek dualizmusára épülő nyelvekből is kikopik lassan a szakmákat megkülönböztető nőnemű alak használata, lángoktól ölelt kis országunk parlamentjében és a közbeszédében archaikus állapotok uralkodnak: a nő legyen anya, háztartási robotgép vagy éppen szexuális segédeszköz. Buszsofőr, pilóta, Forma 1-es autóversenyző? A művészet legtöbb területén a nők már polgárjogot nyertek: írónő, költőnő, festőnő, szobrásznő - bár a nőt még odaragasztjuk a végére.

A klasszikus zenei együttesek tagjainak ma már legalább a fele nő, ennek ellenére a Bécsi Filharmonikusokat máig kizárólag férfiak alkotják. Olykor még az is megütközést kelt, ha egy nő nem éppen testhez álló hangszeren muzsikál. Arra meg egyszerűen nincs is igazán szavunk, ha zenét komponál. Női zeneszerző, zeneszerzőnő? A szavak idegesen taszítják egymást. Pedig a zeneakadémián végzett növendékek között egyre nagyobb számban akadnak elképesztően tehetséges hölgyek.

A nők és a zene viszonyát vizsgáló sorozatunk korábbi két részében bemutattuk néhány női komponista példaértékű alakját a múltból, illetve rámutattunk arra a tényre, hogy a karmesteri pulpituson fellépő női dirigensek bár egyre gyakoribbak napjainkban, mégis meg kell vívniuk ezért a maguk harcát. Most három magyar kortárs zeneszerzőnővel: Tallér Zsófiával, Meskó Ilonával és Varga Judittal beszélgettünk.