A Für Elise olyan, mint Mona Lisa mosolya. Ragaszthatunk neki bajszot, csinálhatunk belőle csengőhangot, torzíthatjuk százféleképp, mindent túlél és mindig új jelentéssel gazdagodik. Beethoven bagatelljét Ennio Morricone eredményesen újrahasznosította Sergio Sollima 1966-os Számadás című spagetti westernjében, Tarantino pedig ezt a filmzenévé avanzsált örökzöldet alkalmazta a Becstelen brigantyk nyitójelenetében. Ahogy tőle mgszoktuk: ironikusan és hatásosan.

>> a poszt folytatódik