figaro

Sebestyén Miklós, Bo Skovhus, James Rutherford, Klaus Florian Vogt

Fotók: Művészetek Palotája

Kényes mű Wagner Meistersingere. Annyi nacionalista marhaságot hordanak össze benne, hogy nincs az a karmester és rendező, aki szó nélkül elmehetne mellette. Momentán sehol Európában, Magyarországon meg pláne. Kritika az opera premierjéről.

Jelenet egy 2007-es Glydebourne-i előadásból

A humort nehezebb megmutatni, mint a tragédiát - vallja Fischer Ádám, a Budapesti Wagner-napok házigazdája és karmestere, aki Wagner egyetlen vígoperájával nyitja meg az idei, immár Duna-parti Bayreuthként aposztrofált ünnepi játékokat. Wagnernek ebben az operájában sikerült elszakadnia a germán mitológia istenektől és hősöktől hemzsegő világától: egészen normális emberek hétköznapi hülyeségeiről, csetlései-botlásairól mesél.

A karmesterrel az élen az előadás világsztárjai, Annette Dasch, James Rutherford, Eric Halfvarson, Klaus Florian Vogt és Sebestyén Miklós mesélnek arról, milyennek látják Wagner humorát. Kiderül, hogy a megalomán operaszerzőnek van egy melegszívű, emberi arca. Wagner a nürnbergi cipészt, ötvöst, szűcsöt, bádogost, péket, szatócsot, szappanfőzőt és többi mesterembert von Stolzinggal együtt szeretettel ábrázolja, miközben - amúgy mellékesen - művészet és valóság súlyos kérdését boncolgatja. A zongorás főpróbán jártunk.