Ha valaki pénteken azt mondja nekem, hogy Joyce DiDonato mezzoszoprán és az Il Complesso Barocco szombat esti koncertje a Müpában egész eddigi zenehallgatói pályafutásom egyik legmeghatározóbb élménye lesz, kinevetem. Bachot leszámítva a barokk muzsika már rég nem ébreszti fel bennem a kundalinit. Most itt ülök az íróasztalomnál, mélyen átérezve a wittgensteini közhelyet: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Csupán hangutánzó szavak jönnek ki a torkomon, ilyenek, mint Vow!Vow!Vow!.