Ma már egy lemez sikeréhez kevés a hangfenomén, a vokális tudáshoz kell a sztori, lehetőleg minél szaftosabb. Bár a régizenei repertoáron szocializálódott historikus együtteseknek már több generációja felnőtt és lerágott minden csontot, a barokk muzsika szemeteskukájából még mindig elő lehet halászni - hogy is mondják? - méltatlanul elfeledett szerzőket. Agostino Steffani (1654-1728) pont ilyen.

>> a poszt folytatódik