Ma már egy lemez sikeréhez kevés a hangfenomén, a vokális tudáshoz kell a sztori, lehetőleg minél szaftosabb. Bár a régizenei repertoáron szocializálódott historikus együtteseknek már több generációja felnőtt és lerágott minden csontot, a barokk muzsika szemeteskukájából még mindig elő lehet halászni - hogy is mondják? - méltatlanul elfeledett szerzőket. Agostino Steffani (1654-1728) pont ilyen.

A minap a schleissheimi kastély parkjában nagy csinnadrattával zárult a szezon egyik leglátványosabb klasszikus zenei eseménye, Cecilia Bartoli legújabb, a napokban megjelenő Mission című albumának bemutató koncertje.  

Lucca, Róma, Velence, Nápoly, Bécs után tegnap az egykori bajor választófejedelem, Max Emanuel München közelében fekvő csinos kastélya adta a díszletet a Bartoli-szuperprodukcióhoz. Beszédes helyszín, ha falak mesélni tudnának, ugye!  Agostino Steffani, barokk zeneszerző és sokarcú személyiség, aki mozgalmas élete során a nemzetközi diplomácia, a vallás és a kriminalitás határán egyensúlyozott, éveken át állt a bajor fejedelem, Max Emanuel szolgálatában, udvara számára komponálta első operáit.

A Misszió-projektnek nem egyedül Cecilia Bartoli a főszereplője. Az olasz krimiszerző Donna Leon új regényét (Mennyei ékszerek) az általa választott figura, Agostino Steffani inspirálta, a missziós vállalkozást így ketten jegyzik. Ha a lemezről nem is, a könyvből biztos kiderül, milyen vérfagyasztó stiklik terhelik a reverendába bújt diplomata lelkiismeretét. Intrikák, kémügyek, netán gyilkosságok? A Misszió amúgy többféleképpen értelmezhető. Steffanit annak idején a pápa Észak-Németország apostoli vikáriusává nevezte ki, ami valódi missziós munkát jelentett.

Bartoli missziója nem más, minthogy ezt a bódító, érzéki, komoly kvalitásokkal bíró muzsikát előrángassa a múlt homályából. Nem először teszi. Egyébként az olasz hangfenomén bármibe fog, mindig az ördöggel cimborál, torkából dől a démoni bűbáj. Még akkor is, ha kilencedik szólólemeze után egy kicsit mintha mindig ugyanazt hallanánk: egyetlen, végtelenített, nagy áriát. Diego Fasolis és barokk bandája - a nélkül, hogy túllihegné - dinamikus játékával minden oldalról alaposan megtámogatja a forró operai hangulatot.

Ha már divat és várható siker, akkor csavarjunk ki belőle lehetőleg mindent. Így a barokk zene rajongóinak régi álma is megvalósul, Cecilia lemezén feltűnik a hiperérzékeny Philippe Jaroussky, minden idők legsikeresebb kontratenorja. Sok a jóból?