figaro

Ha van ária, amely annak is ismerős, aki még sosem hallott operát, az a Lascia ch'io pianga Händel mester tollából. Bemutatjuk a világ leghíresebb áriáit. Íme sorozatunk első része.

Egy tehetséges koreai-amerikai kontratenor, Kangmin Justin Kim korunk legnagyobb barokk specialista énekesét, Cecilia Bartolit parodizálja. Minden a helyén van, az énekesnő jellegzetes hajdobálása, hangakrobatikáját kísérő jellegzetes mozdulatsora, mimikája. Ha Bartoli látja, remélhetőleg értékeli a minden tekintetben művészi paródiát.

A német klassikradio összegyűjtötte minden idők tíz legjobb szopránénekesét. A Figaro tesztelte a listát, és beszámol arról, milyennek hallja a magas c királynőit, Callastól Bartoliig.

Végre nem szólólemezzel, hanem egy teljes operával jelentkezik Cecilia Bartoli. Ráadásul azt ígéri, új életet lehel a csontig rágott Bellini-operába, a Normába. A művésznő szokásához híven komoly forráskritikai munkát végzett, amelyben segítségére volt Giovanni Antonini, az előadás karmestere. A felvétel sikerét olyan további nagy nevek biztosítják, mint Sumi Jo, Michele Pertusi, John Osborn és a dinamikus La Scintilla zenekar.Ha elolvasta a cikket, nyerjen jegyet a Müpába!

Anna Prohaska összeszorult gégével hangicsál, viszont amikor Julia Lezsnyeva énekel, a gravitációnak annyi. A napokban megjelenő két lemez közül jó szívvel csak az övét ajánlom.

Ma már egy lemez sikeréhez kevés a hangfenomén, a vokális tudáshoz kell a sztori, lehetőleg minél szaftosabb. Bár a régizenei repertoáron szocializálódott historikus együtteseknek már több generációja felnőtt és lerágott minden csontot, a barokk muzsika szemeteskukájából még mindig elő lehet halászni - hogy is mondják? - méltatlanul elfeledett szerzőket. Agostino Steffani (1654-1728) pont ilyen.