Perényi Miklós (fotó: Posztós János / Művészetek Palotája)

Várjon Dénes az a-moll angol szvitet (BWV 807), Baráti Kristóf a d-moll partitát (BWV 1004), Perényi Miklós a C-dúr csellószvitet (BWV 1009) játszotta. Nem tudom, vajon tudatosan kerültek-e egymás mellé ezek a művek. Így, ebben a sorrendben. Vagy csak praktikus megfontolás, netán udvariassági szempontok alakították a műsort. Kezdjen a zongora, mert azt a legnehezebb mozgatni, aztán jöjjön Baráti Kristóf, végül Perényi Miklós, a nagy öreg zárja a sort, tiszteletből. Egy biztos, a Bach-maraton legtökéletesebben felépített, legemlékezetesebb koncertje volt.

>> a poszt folytatódik