figaro

A kerek fehér vászon sápadt holdként ragyog a Bartók Béla hangversenyterem egén. A kivetítő vásznon az operaénekes arcát tanulmányozhatjuk egészen közelről. Máskor feltűnik rajta a felirat: 30 éve a színpadon, aláírás Ramón Vargas. Damoklész kardja. Hogy mennyire az, Vargas első megszólalásánál azonnal kiderül.

Fotók: Csibi Szilvia

Ramón Vargas ritkán énekel Wagnert, mert nem érzi magát Mike Tysonnak, ugyanakkor az operaénekeseket a hang atlétáinak tartja, akiket a karmester gyakran saját riválisának tart. A mexikói származású világhírű bel canto tenor idén ünnepelte bemutatkozásának 30. évfordulóját. Az operasztárok, már ha egyáltalán eljutnak idáig manapság, fejben ilyenkor már a visszavonulási stratégiájukat dolgozzák ki. Sok hullócsillagot látott karrierje során, ma viszont szerinte futószalagon gyártják az énekeseket, akiket katalógusból válogatnak a rendezők. Vargas nem vált az operabiznisz áldozatává, úgy érzi, hogy hangja nem jogosítja fel semmire. Ramón Vargas november 28-án lép fel a Müpában. Bécsi lakásán beszélgettünk vele.