Hans-Joachim Trappe kardiológus professzor, a bochumi egyetemi klinika igazgatója, mellesleg professzionális templomi orgonista. Az Albert Schweizer-i hagyományokat követő tudósnak élete két nagy szenvedélyét sikerült egy platformra hoznia: tudományos kísérlet tárgyává tette a zenét, és bebizonyította, hogy közvetlen hatással van a szívműködésre.

A kísérletben száz ember (nők és férfiak fele-fele arányban) és harminc házi malac vett részt, az ő vérnyomásukat, pulzusukat, illetve viselkedésüket vizsgálták, miközben hol Bach D-dúr zenekari szvitjét, hol meg heavy metal számokat hallgattattak velük. A hatás a disznók esetében látványos volt és önmagáért beszélt: a heavy metaltól szegény malacok szó szerint a falnak mentek, Bach hallgatása közben viszont labdákkal kezdtek hancúrozni.

Az emberek viselkedésében nem mutatkozott ilyen látványos különbség, viszont a mért adatok megint csak egyértelműek: Bach valamennyi résztvevő vérnyomását lejjebb vitte, míg a zajos könnyűzenétől felment bennük a pumpa és hevesebben vert a szívük. Na ja, mondhatjuk, a tudósok már megint feltalálták a spanyolviaszt.

Hans-Joachim Trappe

Ugyanakkor más kutatócsoportok azt vizsgálták, van-e a zenének fájdalomcsillapító, illetve nyugtató hatása. Egyes vizsgálatok szerint a klasszikus zene hallgatása megkönnyíti a szülést, csökkenti mind az anya, mind az újszülött fájdalomérzetét. Egy kanadai felmérés szerint ott, ahol a koraszülött osztályon zenét játszanak a kicsiknek, sokkal jobban fejlődnek a babák, és kisebb a csecsemőhalandóság. Ha pedig sebészeti beavatkozások közben zene szól, könnyebben begyógyulnak a sebek, és kisebb a szövődmények előfordulási aránya.

A zene jótékony hatását itt-ott a biogazdálkodást folytató állattartók is felhasználják. Sokan esküsznek rá, hogy a tehenek több tejet adnak, ha zenét hallgattatnak velük. De a borászok között is akadnak ezotériára hajlamos alakok, akik szerint a pincében zenére érlelődő borok gazdagabb ízűek és struktúráltabbak, mint a némán fortyogók.