A kontratenor, aki a falzettet is elrontja, az öreg karmester, akiben még van szufla, a szimfónia, amelyet Benedek pápa születésnapján játszottak, az elengedhetetlen Strauss és Haydn, továbbá a Dallas főcíme és zenék, amelyeket egyáltalán nem érdemes komolyan venni. Tíz klasszikus zene, hogy könnyebben induljon az év.

Haydn A teremtés (Die Schöpfung) című oratóriumát azoknak ajánljuk, akik komoly fogadalmakkal vágnak neki az új évnek. René Jacobs előadásában idézzük a káoszból kiemelkedő világrend bevezető taktusait. Azért vele, mert ő áll majd a karmesteri pulpituson 2014. január 1-én a Müpában, ahol lassan hagyománnyá válik, hogy az új évet Haydn művel ünnepeljék. Meglehet azért is, mert az oratóriumot Bécsen kívül Haydn nálunk játszotta először.

A Teremtés ősbemutatója 1798-ban volt Bécsben, Bécsen kívül pedig Budán mutatták be először 1800. március 8-án. Haydn műve, melyet annak idején Alkotásnak fordítottak magyarra, olyan népszerű lett nálunk, hogy egy budai városi palota falára domborművet készítettek a tiszteletére. A mai Déli pályaudvarral szemben lévő házat 1814-ben lebontották, de a kapuja felett egykor elhelyezett dombormű ma is látható a Kiscelli Múzeumban. A teremtés aktusa van megörökítve rajta a kékre festett földgolyóval. Valószínűleg erről – azaz közvetve Haydn művéről – kapta nevét az a két utca, amelyre a sarkon álló palota nézett: az Alkotás és a Kékgolyó utca. Korábbi cikkünk a témáról itt olvasható.

Ifj. Johann Strauss Tavaszi hangok keringője már csak azért sem hiányozhat a sorból, mert a Strauss-keringők nem hiányozhatnak egyetlen bécsi újévi koncert (Das Neujahrskonzert der Wiener Philharmoniker) repertoárjából sem. A hagyomány 1939-ben kezdődött, az első újévi koncertet még december 31-én tartották. Bizony, a híres újévi koncertnek náci gyökerei vannak. Oliver Rathkolb történész szerint ez lehetett az egyik oka annak, hogy az 1939-es első újévi koncerten Johann Strausst játszottak, és nem Beethovent vagy Sztravinszkijt. A témáról korábbi cikkünket itt olvashatja.

Az 1987-es előadásból idézünk. Karajan két évvel a halála előtt vezényelte az újévi koncertet. Öreg, fáradt, beteg, de még van benne szufla. Annál vitálisabb az akkor 39 éves Kathleen Battle lírai koloratúr szoprán, aki Johann Strauss  operettes hangulatú keringőjét hosszú pillanatokra ezoterikus szférába emeli. Egyébként ő volt az első énekes az újévi koncertek történetében. Könnyedség, humor, erotika és madárhang. Sokat látott hedonistáknak ajánljuk.

Négy zeneakadémiát végzett lengyel fickó egy napon elhatározta, hogy a komolyzenét csak komolytalanul fogja játszani. Így született a formáció, a MozART Group.

A hodály koncerttermek rideg formalizmusa, a klasszikus zenészek monoton élete és a komolyzene rajongók fanatizmusa ellenére léteznek és mindenkit megnevettetnek. A humor forrása náluk tisztán a zene. Azoknak ajánljuk, akik szeretnek nevetni magukon, és akik tudják, hogy semmit sem érdemes komolyan venni. 

Ha már Mozart, itt egy szintén parádés paródia. Mindenből lehet hangszer és mindenkiből lehet zenész. Így kellene kinéznie egy általános és középiskolai énekórának.

Rainer Hersch brit komikus, zongorista és karmester. Ő is azok közé tartozik, akik mindent a fonákjáról mutatnak meg. Az örökzöld klasszikus egyveleg valahogy többször is a Dallas főcímzenéjébe torkollik. És ez csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg kiaknázatlan humor van a komolyzenében.

Az orosz ősökkel büszkélkedő Philippe Jaroussky kivételesen nem zenész dinasztia sarja. Énektanára hatására kezdett el hegedülni, de közben már Maria Callas hangját imitálta. 18 évesen döbbent rá, hogy amit a kontratenorok művelnek, azt ő is meg tudja csinálni. 1999-ben debütált az ambronay-i fesztiválon és mára az egyik legnagyobb sztár a maga műfajában. (Erre írtunk róla bővebben.)

Philippe Jaroussky a vicc kedvéért még a falzettből is kiesik. Megszállott régizene rajongóknak ajánljuk, akik ki tudják nevetni saját fanatikus rajongásukat.

Carl Orff Carmina Buranája már csak azért is ide kívánkozik, mert a szerencséhez intézett grandiózus fohász keretezi a művet. Szerencséből pedig sosem elég az új év kezdetén. A 13. századi dalokat vándordiákok és szerzetesek írták, a kódexet egy bajorországi kolostorban fedezték fel a 19. század elején.

A dalok gigantikus kantátát alkotnak kórussal és szólóénekesekkel, a zenekar látványos közreműködése mellett. Könnyen megjegyezhető rusztikus dallamok és erőteljes ritmusképletek uralják a művet. A mű tele van humoros részekkel, főleg a Borospincében című rész bővelkedik rekeszizmokat megmozgató dalokkal. De mi mégis inkább a szerencséhez fohászkodjunk. Simon Rattle és a Berlini Filharmonikusok.

Michaell Aspinall a ’70-es években tűnt fel különlegesen széles skálán mozgó falzett hangjával. Színészi és vokális képességeivel színvonalas paródiákat adott elő operákból. Az egyik legmulatságosabb Verdi Traviátájának egyik híres jelenete, a Sempre libera. Violettát már megérintette Alfredo szerelme, de ő még hadakozik magával. Azzal győzködi magát, hogy ő mint kurtizán nem reménykedhet igaz szerelemben, inkább mindig gondtalanul és szabadon az élvezeteket hajszolja. A drámai szituáció a szerelem megszületésének pillanata, amely pont patetikus komolysága miatt alkalmas arra, hogy a feje tetejére állítsuk. Pláne úgy, ahogy Aspinall teszi. Főleg annak ajánljuk, aki ismeri az eredetit. Vigyázat! Aki azon sír, ezen könnyesre röhögheti magát.

Händel Messiásából az Alleluja tétel rendhagyó előadását ajánljuk azoknak, akik számára nem léteznek merev határok a zenei stílusok között.

Dvorák 9. Új világ szimfóniájának negyedik tételét a bizakodóknak ajánljuk, akik hisznek abban, hogy a következő évben képesek lesznek változtatni addigi rossz szokásaikon. A felvétel több szempontból is vicces. XVI. Benedek pápa születésnapján vezényelte az egzaltált, túlgesztikulált stílusáról ismert, ugyanakkor tehetséges Gustavo Dudamel. Korábban is írtunk róla. Dudamel a felvételen a Radio-Sinfonieorchester Stuttgartot vezényli. Meggyőzően játszanak.