figaro

Andreas Scholl / Fotó: Patrick Walter / Decca

Vannak koncertek, melyeket legszívesebben bekereteznék, hogy amikor később rátéved a tekintetem, ismét átélhessem, milyen kiesni az időből. Ilyen volt Andreas Scholl kontratenor, Edin Karamazov lantművész és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok estje a Budapest Music Centerben, amit most megpróbálok szavakkal berámázni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Bár Gőz László már 1996-ban megalapította a Budapest Music Center névre keresztelt magyar kortárs, klasszikus és jazz zenei információs központot, az intézménynek máig nem volt igazi otthona. Aztán a ferencvárosi Mátyás utcában megvásárolt egy régi bérházat, nagy részben lebontotta, majd újraépítette. Multifunkcionális épületet hozott létre 150 fős jazz klub-étteremmel, 350 fős kamarazenére kalibrált koncertteremmel, öltözőkkel, stúdiókkal, és a házban kapott helyet Eötvös Péter kurzusintézete és a könyvtár is, amely egyben kamarakoncertek és előadások megtartására is alkalmas. Gőz Lászlóval a nyitást megelőző napokban arról beszélgettünk, konkurenciája akar-e lenni a Müpának és a Liszt Akadémiának; hogyan lehet pénzügyi nyomás mellett kompromisszumok nélkül csak magas minőségben gondolkodni; miből térül meg a havi 10 millió hiteltörtlesztés. Szóba kerülnek a boldog harsonás évek is.