figaro

Rost Andrea átveszi az aranylemezt

​A Colours egy év alatt több mint 2000 példányban kelt el.

Fotók: Nánási Pál

Arra kérte első férjét, hogy ha cikinek érzi a hangját a színpadon, lője le. Rost Andrea azon kevesek egyike, aki úgy tudott nemzetközi karriert felépíteni, hogy közben nem darálta be az operaipar. Mindig volt türelme kivárni, míg megérik egy szerepre. Puccini Pillangókisasszonyát nála érzékenyebben jelenleg senki nem tolmácsolja egész Európában, pedig csak most debütált vele az Operaházban. Az énekesnő mostanában többet lép fel itthon, így tudtunk vele beszélgetni. Szerinte a budapesti Operaház nincs fent a nemzetközi térképen, a buddhizmus pedig nem fosztotta meg katolikus hitétől.

Fotók: Zeneakadémia

Ahogy azt megszokhattuk tőle, Keller András megint úgy állította össze a programot, hogy a darabok egymásra rezonálva új konstellációba rendezzék az adott témáról, jelen esetben a halálról alkotott korábbi elképzeléseinket. Bach kantátáját (BWV 106) Richard Strauss op. 24-es Halál és megdicsőülése, majd Mozart Requiemje (K. 626) követte a péntek esti koncerten, a megújult Zeneakadémia nagytermében.

Fotók: Margitszigeti Szabadtéri Színpad

Arra számítottam, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon populáris giccsparádét rittyentenek Puccini Pillangójából, amely természeténél fogva amúgy is pengeélen táncol a szentimentális könnyzacskópukkasztás és a lélekemelő katarzis között. Rost Andrea és Andrea Caré, illetve az Operaház zenekara Héja Domonkossal a karmesteri pulpituson azonban már az első tíz percben porig rombolt minden előítéletet.