figaro

Simon Rattle és a Berlini Filharmonikusok

Csaknem a pápaválasztáséhoz hasonló titkolózás és izgalom közepette választja meg új vezetőjét a Berlini Filharmonikus Zenekar, a világ egyik legjobb komolyzenei együttese.

Sir Simon Rattle
fotó: Posztós János / Művészetek Palotája

Van abban valami emblematikus, ahogy az első pár taktus után elszáll Sir Simon Rattle karmesteri pálcája. Bár nem szántszándékkal teszi, mint Prospero Shakespeare Viharában, de suhint, törik, aminek törnie kell, és ugyanúgy üres csonk marad a kezében. Pár ütemet pálca nélkül vezényel, aztán egy ügyes, a ritmus rajzába belekomponált mozdulattal előránt egy újabb pálcát a legközelebbi vonós kottatartójából. Mindig van másik.

A német Klassik Radio előszeretettel állít össze top 10-es listákat a klasszikus zene egykori és jelenlegi legendás alakjaiból, amelyek aztán parázs vitákat gerjesztenek. Most a világ tíz legjobbnak ítélt karmesterét gyűjtötték össze, ami a mi szívünket azért dobogtatja meg, mert köztük van Fischer Iván. Ugyanakkor olyan nagy ikonok hiányoznak a sorból, mint Furtwängler, Toscanini, Tullio Serafin vagy éppen Carlo Maria Giulini, akik nélkül a legtöbb zenerajongó számára elképzelhetetlen egy ilyen összeállítás. Íme a lista, a sorrend nem rangsor.

A Felvilágosodás Korának Zenekara Sir Simon Rattle bábáskodása mellett a tökéletessel határos koncerttel ajándékozta meg a magyar közönséget hétfő este a Művészetek Palotájában. Mozart három utolsó, amúgy szinte agyonjátszott szimfóniáját a komponista kimeríthetetlen dallaminvenciójához méltó fantáziával és részletgazdagsággal keltette életre. Nem mellesleg leckét kaptunk demokráciából is.

Vajon miért vállalnak manapság amúgy kiváló énekesek alkatuktól teljesen idegen szerepet? Milyen Carment énekelni, amikor a férjed vezényel? Ezekre a kérdésekre valószínűleg Magdalena Kožena cseh mezzoszoprán tudja az adekvát választ. Ő énekli azon a még frissnek mondható felvételen a címszerepet, amit hűséges társa, Sir Simon Rattle olyan vehemensen dirigál. Ami a magánéletben olyan jól működik, a színpadon nem feltétlenül válik az előadás előnyére.