Arvo Pärt, a 77 éves észt zeneszerző, a kortárs zene egyik legpopulárisabb képviselője a múlt év végén új lemezzel rukkolt elő. Az Adam’s Lament szövegét Áthoszi Szent Sziluán (1866-1938) írta, és mint a kísérőfüzetből megtudhatjuk, az isztambuli ősbemutatón „úgy esett az eső, mintha Ádám könnyei hullanának az égből, hogy elárasszák a várost”. 

Aki nem ismeri Pärtet, ennyiből is rájöhet, hogy ezoterikus szerzővel van dolgunk. Pärt felfogásában a művész médium, aki a természet és a transzcendens között közvetít. Ezen az új lemezen ez az ellentét nagyon plasztikusan, szinte moziszerűen jelenik meg, ahogy a basszus dörmögése és a pontozott ritmusok fölé emelkednek a kórus fényes hangjai.

Pärt 1935. szeptember 11-én született az észtországi Paidéban. Korai műveire Sosztakovics, Prokofjev, Bartók voltak mély hatással, kísérletezett a dodekafóniával és annak továbbfejlesztett változatával, a szerializmussal.

Mindez nem igazán illeszkedett a szovjet rendszer szocialista realista művészetkoncepciójába. Pärt az észt rádió hangmestereként próbált elrejtőzni a hatalom árgus szemei elől, ám amikor 1968-ban egy mélyen vallásos művel, a bachi hagyományokat a legmodernebb technikákkal ötvöző Credóval jelentkezett, végleg elvágta magát. A mű előadását betiltották, Pärt pedig nyolc évre elhallgatott.

A hallgatás évei alatt belépett az ortodox egyházba, amolyan zenei szerzetes lett, elsősorban a gregorián és a reneszánsz muzsika tanulmányozásával foglalkozott. Ez inspirálta saját, úgynevezett tintinnabuli stílusának megteremtésében (tintinnabulum = csengettyű).

„A gregorián ének tette számomra világossá, hogy a hangok kombinálásának művészete mögött kozmikus titok rejtőzik” - nyilatkozta egyszer.

Amikor 1980-ban politikai nyomásra elhagyta a Szovjetuniót, a határőrök átkutatták a csomagjait. A rengeteg kotta, hanglemez és a hordozható lemezjátszó láttán gyanakodni kezdtek, és felszólították a zeneszerzőt, játsszon le valamit a hanghordozókból. Pärt feltette nekik a Cantus in Memory of Benjamin Brittent a BBC Symphony Orchestra előadásában, mire a szovjet hatóság emberei a legenda szerint némiképp elérzékenyülve útjára bocsátották.

Azóta többnyire Berlinben él. A nagy áttörést Tabula rasa című műve hozta meg számára 1984-ben, ettől kezdve Pärt a leghallgatottabb kortárs zeneszerzők közé tartozik, lemezeladásait a popzenészek nagy része is megirigyelné. Pärt zenéje különben is hidat képez a két zenei világ között: olyanok is eltalálnak hozzá, akik egyébként nem túl járatosak a klasszikus zene világában.