Miközben a zenei világ tele van specialistákkal, az egyik a szikéhez, másik a fűrészhez ért a legjobban, addig Fischer Iván olyan hétköznapi természetességgel szólaltatja meg Mahlert, mint aki vajat ken finom rozskenyérre. Ez történt a Müpában.
Miközben a zenei világ tele van specialistákkal, az egyik a szikéhez, másik a fűrészhez ért a legjobban, addig Fischer Iván olyan hétköznapi természetességgel szólaltatja meg Mahlert, mint aki vajat ken finom rozskenyérre. Ez történt a Müpában.
A BFZ két rangos nemzetközi díjat nyert el Mahler V. szimfóniájának felvételéért.
Rosszul indult a koncert. Fischer Iván átszellemülten éppen beintette volna a zenekart, amikor a nézőtéren megszólalt egy mobil. Most persze mondhatnám, hogy hú, a magyar közönség milyen bunkó. Csakhogy Európa-szerte burjánzik a bunkóság. Íme, egy példa. De a hab a tortán az volt, amikor a közönség partizánjai ezen a mobilos intermezzón jóízűen nevettek. Na, ez leoltotta nálam a villanyt. Rányomta bélyegét az előadásra. Aztán jött a köhögéshullám. Úgy sirattam a Mahler 9.-et, mint egy balesetben elhunyt rokont.
"Miért hagyott itt bennünket Mahler, nem tudni biztosan" - írta Csáth Géza 1911-ben a Nyugatban megjelent nekrológban. - "Annyi bizonyos, hogy nem rajta múlt, hogy nem maradt tovább itten. Az Opera felsőbbsége, melyet máig is jellemez, hogy méltatlan, közepes emberekért exponálja magát, nem tudta megbecsülni a nagy géniuszt, a nagy embert, akinek nincs párja, akit tehát minden áron meg kellett volna tartani." November 28-30-án Mahler-napokat tartanak a Müpában, ahol Fischer Iván a zeneszerző 9. szimfóniáját vezényli a BFZ élén, illetve Mahler budapesti éveit dokumentáló fotókiállítást is láthatunk.
Jó pár évvel ezelőtt a BBC Today meghirdette a Világ legszomorúbb zenéje versenyt. A feladat egyszerű volt, a hallgatók küldjék be a szerintük legszívfacsaróbb muzsikát, amit valaha írtak kerek e világon. Több mint 400 nevezés érkezett. Hallgassa meg az öt legszomorúbbat.
A mainstream zenetörténet nemigen tart számon női komponistákat. Ha kicsit alaposabban kutakodunk, felbukkan ugyan néhány nőalak a 17-18., majd jóval kevesebb a 19. századból, de csak a margón, az érdekesség szintjén. Áttörést a 20-21. század sem hozott, holott más művészeti ágakban a nőknek többé-kevésbé sikerült létjogosultságot nyerniük.
Utolsó kommentek