figaro

Több mint nyolc évvel ezelőtt lépett fel utoljára a bécsi Staatsoperben a kivételes tehetségű, öntörvényű francia szoprán, Patricia Petibon. Tegnap volt a nagy visszatérés, Petibon Jules Massenet Manonjaként gondoskodott róla, hogy az opera ne poros múzeum, hanem kortárs performansz legyen.

Ha van ária, amely annak is ismerős, aki még sosem hallott operát, az a Lascia ch'io pianga Händel mester tollából. Bemutatjuk a világ leghíresebb áriáit. Íme sorozatunk első része.

Űrhajós szeretett volna lenni, esetleg állatorvos vagy festőművész. Az operaszínpad számára William Christie fedezte fel. Patricia Petibon, a világhírű francia koloratúrszoprán a Tavaszi Fesztivál vendégeként a minap fergeteges koncertet adott a Müpában. A fellépés előestéjén többek között arról beszélgettünk vele, hogy bár sok barokk zenét énekel, kortársban gondolkodik; hogy tudatos-e a Harisnyás Pippire emlékeztető imidzse; lletve hogy az opera közönsége egyre öregszik, és ez nincs jól így.

Első blikkre eklektikusnak és koncepciótlannak tűnt a program: nem értettem, mit keres egymás mellett Mendelssohn h-moll vonósszimfóniája, Britten szopránra írt Színvázlatai, Verdi e-moll vonósnégyese és a végén a keserédes desszert, Purcell Dido és Aeneasából Dido búcsúja. Aztán besétált Patricia Petibon és minden megvilágosodott.

Noha a meteorológiai tavasz már szerdán beköszöntött, a tél még visszaharap. Lehet hófúvás, jég, mínuszok. De a Budapesti Tavaszi Fesztivál ma akkor is elkezdődik, ha piros hó esik. Figaro néhány számára kedves programot ajánl a nagyérdemű figyelmébe.