Olyan egyszerű vagyok, mint egy fűszál, mondta magáról Debussy. A természet titkos nyelvét akarta lekottázni. Zenéje addig ismeretlen hangzó világokba vezette hallgatóit, vagy ahogy Kodály írta a Nyugat 1918-as évfolyamában, „a fül régióiban eddig nem ismert területeket tett hozzáférhetővé”. Ma van Debussy születésnapja. A Google animációval emlékezett  meg róla. 

Maga Debussy világ életében outsider volt, kakukktojás a saját családjában, idegen test a kortársak és a művészek világában. Elviselhetetlennek tartotta az akadémia konvencióit, de az ellen is tiltakozott, hogy impresszionistának nevezzék. Apja porcelánokkal kereskedett, hogy véletlenül kötött-e ki ennél a törékeny portékánál, vagy valamiféle vonzódásból, nem tudni. Mindenesetre sem zenész, sem más művész nem akadt a családban, és ha a kis Claude zongoraleckéit nem finanszírozza egy művészetkedvelő tehetős bankár, talán az egész 20. századi zenetörténet másképpen alakul.

Ez utóbbi mondat talán túlzásnak hat, pedig Debussy újításai a harmónia, a hangzás, a ritmus terén így vagy úgy szinte minden jelentős későbbi zeneszerzőnél megjelennek. Sztravinszkij, Olivier Messiaen, Bartók Béla, Henri Dutilleux, de akár Steve Reich és Philip Glass is lépten-nyomon hivatkoznak a francia látnokra, sőt a dzsessz olyan meghatározó alakjaira is hatással volt, mint Bill Evans vagy Duke Ellington.

A filmzenéről nem is beszélve. Különösen A tenger vagy az Egy faun délutánja szuggesztív képszerűsége, színgazdagsága hatott erőteljesen a 20. század új művészeti ágára.  Bernard Herrmann, John Williams, Ludovico Einaudi gyakran merítettek/merítenek ihletet a nagy francia elődtől.

Debussy már Debussy előtt is létezett, írta Jean Cocteau. Léteztek a víz színén tükröződő épületek, az egymásnak csapódó hullámok, a szunnyadó faágak és a földre hulló szilvák, csak épp nem akadt senki, aki nyelvet talált volna a természet ezernyi megfoghatatlan csodájához. Debussy nyelve nem leíró, nem ábrázolni akarja a világ jelenségeit, hanem felfedni a bennük rejlő titkos erőket.

„Szerettem volna lemásolni a természetet, de nem tudtam. Akárhogy próbálkoztam, nem sikerült. Aztán rájöttem, hogy nem is ez a dolgom. A természetet valami mással kell ábrázolni, méghozzá magával a színnel.” Debussy számára a zene szellemidézés, hangulatok és atmoszférák megragadása. Nem az intellektushoz, még csak nem is a szívhez szól, elsősorban az érzékeinket tágítja ki. Hallgassuk! Kocsis Zoltán játszik.

Google animáció Debussy születésnapjára.