Máig vitatott, vajon az 1905-ös orosz forradalomnak vagy a 1956-os magyarországi eseményeknek állít-e emléket Dmitrij Sosztakovics 1957-ben írt XI. szimfóniájában. Az biztos, hogy az emberekről szól, akik már semmiben sem tudnak hinni, mert végképp betelt náluk a keserűség pohara.

Szolomon Volkov zenetudós 1979-ben Testamentum címmel jelentette meg Dmitrij Sosztakovics emlékiratait angolul a Faber and Faber kiadónál. A könyv úgy született, hogy Volkov gyorsírással lejegyezte a beszélgetéseket, a gépelt oldalakat pedig Sosztakovics állítólag jóváhagyta. A szöveg hitelessége máig vitatott.

A XI. szimfóniával kapcsolatban azonban itt hangoznak el olyan utalások, melyek arra engednek következtetni, hogy noha az Op. 103-as G-moll, XI. szimfónia az „1905” alcímet viseli, valójában az ’56-os magyarországi eseményeknek állít emléket.

Az orosz forradalom programja e szerint csak egyfajta kód, hiszen maga a szerző írja, hogy egész pályafutása során kettős életet kellett élnie, így legtöbb művének van egy nyilvánosságra hozott és egy igazi, eltitkolt jelentése.

Az „elveszett” jelentés, az ’56-os forradalommal való szolidaritás, könnyen kihallható a zenéből. Sosztakovics szavaival műve „az emberekről szól, akik már semmiben sem tudnak hinni, mert már végképp betelt náluk  a  keserűség  pohara.”

Solomon  Volkov ezt írja a Testamentum bevezetőjében: „1958 szeptemberében Jevgenyij Mravinszkij vezényelte a szimfónia bemutatóját a Leningrádi  Filharmonikusok előadásában. A szimfónia, amelyet   Sosztakovics az  1956-os  magyar  forradalom  után  írt, az egyszerű  emberekről, a hatalom urairól, a nép és a hatalom viszonyáról szól. A második tétel megrendítő drámaisággal és naturalisztikus erővel ábrázolja a védtelen emberek legyilkolását. Ez maga a sokk poétikája. Először életemben úgy indultam haza a koncertteremből, hogy ezúttal nem magamra, hanem mások sorsára gondoltam.”

A II. Allegro tétel "konklúzióját" mintha csak ezekre a képekre komponálta volna a szerző.

Itt meghallgathatja a teljes XI. szimfóniát.

Kortárs zeneszerzőnk, Dubrovay László 1956 című alkotását (szimfonikus képek versmondóra és zenekarra Gyurkovics Tibor verseivel) viszont egyértelműen az októberi események ihlették.