figaro

Steve Davislim, Th.Hengelbrock, Kate Lindsey / Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea

Thomas Hengelbrock szerint a barokkboom már lecsengett Európában, a közönség ma inkább arra kíváncsi, hogyan értelmezi újra Verdit, Wagnert, Debussyt vagy éppen Ravelt. Bayreuthban például 2011-ben a Parsifal korhű hangszeres előadásával sokkolta a közönséget. Ezeknek a műveknek a historikus megközelítése még csak most kezdődik, mondta a koncert előtti napokban a Figarónak adott interjúban. Ehhez képest mégis klasszikus barokk repertoárral érkezett a Zeneakadémiára.

A megújult Budapesti Tavaszi Fesztivál 2014. március 21. és április 6. között komplex városfesztivállá alakul. Jön Zubin Mehta, Patricia Kopatchinskaja, Maxim Vengerov, a Hilliard Ensemble, Simon Keenlyside, Erwin Schrott, Andreas Scholl, Jean-Christophe Spinosi, Véronique Gens, de itt lesz a komolyzene Monthy Pythonja, a MozART Group is, csak hogy a legnagyobb hívóneveket említsük.

Thomas Hengelbrock (Fotó: Florence Grandidier)

Az 55 éves német karmester, Thomas Hengelbrock pályakezdőként éppen az olyan mamutzenekarok éles hangú kritikusaként hívta fel magára a figyelmet, mint amelynek néhány éve a vezetője lett. Együttesével most vasárnap Budapesten koncertezik, a Zeneakadémián. E-mailben válaszolt a kérdéseinkre.

Pinchas Zukerman Vivaldi, Bruch, Mozart, Mendelssohn zenéjével a tenyeréből eteti a Zeneakadémia közönségét. A koncert hakni karaktere már a program összeállításából kiolvasható, csupa sláger. A nagy név egymás után négy alkalommal is képes megtölteni az intézmény Nagytermét. A 65 éves világhírű muzsikus hegedűművészi múltját és karmesteri pálcáját is becsomagolta a turnéra. A színpadon olyan, mint egy sztárszakács kordában tartott, diszkrét pocakkal, aki igyekszik bebizonyítani, hogy cukrásznak sem utolsó. Desszertnek a feleségét szolgálja fel. A hidrogénszőke, pikáns megjelenésű Amanda Forsyth valószínűleg eddig sem a csellójátékával kergette őrületbe a férfiakat.

Fotó: Posztós János / MÜPA

Nehéz helyzetben voltam a Bach-maratonon, miután kiszédelegtem a Várjon, Baráti, Perényi koncertről. A zsigerekig ható előadás után egyetlen porcikám sem kívánt újabb zenét, szerettem volna elvonulni, és dédelgetni azt az élményt még sokáig. De rohanni kellett a d-moll kettősversenyre (BWV 1043) meg a Magnificatra (BWV 243). Azért azt se bántam meg.

Perényi Miklós (fotó: Posztós János / Művészetek Palotája)

Várjon Dénes az a-moll angol szvitet (BWV 807), Baráti Kristóf a d-moll partitát (BWV 1004), Perényi Miklós a C-dúr csellószvitet (BWV 1009) játszotta. Nem tudom, vajon tudatosan kerültek-e egymás mellé ezek a művek. Így, ebben a sorrendben. Vagy csak praktikus megfontolás, netán udvariassági szempontok alakították a műsort. Kezdjen a zongora, mert azt a legnehezebb mozgatni, aztán jöjjön Baráti Kristóf, végül Perényi Miklós, a nagy öreg zárja a sort, tiszteletből. Egy biztos, a Bach-maraton legtökéletesebben felépített, legemlékezetesebb koncertje volt.

Amikor a Bach-maraton programjai közül szemezgettem, melyikre szeretnék elmenni, elsőként jelöltem be a Kuijken-fivérek koncertjét. Nikolaus Harnoncourt és Frans Bruggen mellett ők a historikus játékmód legnagyobb úttörői. Annak idején számos lemezt meghallgattam velük, karmesterként nagyra tartottam Sigiswald Kuijkent, bár az is igaz, hogy aztán mindig inkább Harnoncourt vagy Gardiner előadásai mellett döntöttem. De még így is óriási várakozás volt bennem. A csalódás mértékére viszont nem találok jelzőt.Kritika.

F. Murray Abraham Salieri szerepében

A zenetörténet máig nagy rejtélye, vajon tényleg megmérgezte-e arzénnel Antonio Salieri egykori pártfogoltját, Wolfgang Amadeus Mozartot. Milos Forman Amadeus című filmje szerint igen, de a bécsi Mozart-múzeum most azért kampányol, hogy helyreállítsa Salieri megtépázott becsületét.

Csajkovszkij, Dvořák, Beethoven, Schubert, Mozart és Bartók után végre Bach a zenei maraton főszereplője. Február 2-án, vasárnap Johann Sebastian Bach zenéi szólnak reggeltől estig a Művészetek Palotájában, zeneiskolai növendékek és profi muzsikusok előadásában. Várjon Dénes, Baráti Kristóf és Perényi Miklós mellett többek között itt lesznek a historikus játékmód nagy mesterei, a Kuijken-fivérek, és természetesen a projekt szellemi atyja, Fischer Iván is fellép a Budapesti Fesztiválzenekarral.

Végre valaki vette a bátorságot és pátosztalanította a Patetikus szimfóniát. Prokofjevet nem Alexander Toradze tolmácsolta, a beugró fiatal szólista viszont rászolgált az évtized legjobb muzsikusa címre. Kritika.