Huszonöt éve, 1989. július 16-án halt meg Herbert von Karajan, a múlt század egyik legjelentősebb karmestere, a maestro assoluto, aki 35 évig állt a Berlini Filharmonikusok élén.

Karajan, akit Mozart után Salzburg legnagyobb szülöttjének is neveznek, 1908. április 5-én született görög eredetű nemesi családban. Négyéves korától zongorázott, ötévesen Mozart-darabbal lépett fel egy jótékonysági rendezvényen. Zenei tanulmányait szülővárosában, a Mozarteumban kezdte, és a bécsi Konzervatóriumban fejezte be, de közben három évig műszaki egyetemre is járt. Diplomás karmesterként 1929-ben Salzburgban állt először pulpitusra.

1933-ban belépett a német nemzetiszocialista pártba, és két év múlva már a Harmadik Birodalom legfiatalabb főzeneigazgatója volt Aachenben. 1938-ban vezényelte először a Berlini Filharmonikusokat és ekkor debütált a Berlini Staatsoperben. Wagner Trisztán és Izolda című operájával elért viharos sikere után a sajtóban "Karajan, a csodaként" emlegették, és Wilhelm Furtwängler legnagyobb vetélytársának kiáltották ki.

Göring kedvence

A Göring kedvenc művészének tartott Karajan vezényelte a Hitler ötvenedik születésnapja alkalmából tartott koncertet, amely után állami karmesterré nevezték ki. Karajan a háború után azt állította, hogy 1942-ben kizárták a pártból, amikor feleségül vette Anita Gütermannt, aki részben zsidó származású volt. A kizárásról azonban a kutatók semmilyen dokumentumot nem találtak, és az is kiderült, hogy Karajan felesége a nürnbergi törvények értelmében negyedzsidónak számított ‒ vagyis nem volt tiltott házasságra lépni vele.

Ausztriában hamar felmentették Karajant a kollaboráció vádja alól, és már 1946-ban a Bécsi Filharmonikusokat dirigálhatta. Németország óvatosabban kezelte a kérdést, Karajan visszatérésére csak 1950-ben került sor. Ezután azonban évtizedekig senki nem akart vájkálni a karmester múltjában, amit a kutatók csodálkozva vesznek tudomásul. Máig nem tudni, vajon Karajan tényleg meggyőződéses náci volt, vagy csak kihasználta a politikai helyzetet karrierje építéséhez.

Ugyanakkor 1955-ös amerikai vendégszereplésekor tüntetők várták a Carnegie Hall előtt „segített Hitlernek milliók elpusztításában” feliratú plakátokkal.

Amikor pedig a ’60-as években a Berlini Filharmonikusok élén izraeli turnét tervezett, az izraeliek határozottan kijelentették: a zenekart szívesen látják, a karmester azonban nem léphet be az országba. A turné elmaradt, és a berlini zenekar Karajan halála után, 1990-ben koncertezett először Izraelben.

Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem

Furtwängler utódaként 1955-től Karajan több mint három évtizeden állt a Berlini Filharmonikusok élén. 1956-tól nyolc éven át a Salzburgi Ünnepi Játékok művészeti vezetője is volt, majd negyedszázadon át a fesztivál igazgatótanácsának tagjaként működött. Berlini és salzburgi tevékenységével párhuzamosan 1956 és 1964 között a bécsi Staatsoper főzeneigazgatója is volt, ezért nevezték "Európa főzeneigazgatójának".

1950-ben lépett fel először a bayreuthi fesztiválon, és ő volt az első, aki (1985-ben) misét vezényelt a Vatikánban. A Salzburgi Ünnepi Játékoktól 1988 augusztusában Brahms Német Rekviemjével búcsúzott. Utolsó nyilvános fellépésén Bruckner VII. szimfóniáját dirigálta a Bécsi Filharmonikusokkal 1989 áprilisában. Ugyanekkor távozott a Berlini Filharmonikusok éléről, lemondásában nem kis szerepet játszott ellentmondást nem tűrő vezetői stílusa.

Karajan kotta nélkül, sokszor behunyt szemmel vezényelt. Híres volt szuggesztivitásáról és maximalizmusáról. Ahogy magától, úgy zenészeitől is kemény munkát követelt. "Nem hagyom, hogy művészeti kérdésekben befolyásoljanak, én egymagam döntök. Nem azért születtem, hogy parancsoljanak nekem" ‒ mondta magáról.

Karajan remek üzletember is volt

Repertoárján több mint ötven opera szerepelt, mintegy 900 lemezfelvételt készített, amelyek milliós példányszámban keltek el. Egyes műveket, így Beethoven szimfóniáit és Mozart operáit több alkalommal is rögzítette. Karajan a muzsika mellett kiváló üzletember is volt, a kikapcsolódást a zene mellett a repülésben (még pilóta jogosítványt is szerzett), a hegymászásban, a síelésben találta meg.

A múlt század egyik legismertebb karmestere 1989. július 16-án halt meg szívrohamban. Verdi Álarcosbál című operájának tervezett előadását már nem vezényelhette el a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A július 27-i megnyitón Solti György állt helyette a pulpituson.