Rigoletto szerepében

Harminc éve halt meg Tito Gobbi (1915-1983) a múlt század egyik legkiemelkedőbb baritonja. Nemcsak kiváló operaénekes, hanem nagyszerű színész is volt.

Az éneklés kedvéért jogi tanulmányait szakította félbe, órákat kora egyik legnagyobb tenorjától, Giulio Crimitől vett. Húszévesen basszusként debütált, Rodolfo grófként Bellini Az alvajáró című operájában, de egy évvel később már baritonként nyert első díjat a bécsi zenei fesztiválon. Első szereposztásban 1937-ben énekelt először, a római Teatro Adriano színpadán, Verdi Traviata című operájában az idősebb Germont szerepét. A tehetséges baritont Tullio Serafin világhírű karmester vette szárnyai alá, az ő irányításával tanult és képezte magát a következő hat évben.

Pályafutásának egyik leghíresebb szerepét, Puccini Toscájának Scarpia rendőrfőnökét 1940-ben formálta meg első alkalommal, s a következő évtizedekben több mint kilencszáz alkalommal énekelte. 1942-ben debütált a milánói Scalában Donizetti Szerelmi bájital című operájában, s még ugyanebben az évben ő énekelte a főszerepet Alban Berg Wozzeck című zenedrámájának olaszországi bemutatóján.

Maria Callas Tosca, Gobbi Scarpia

A II. világháború után pályafutása új lendületet vett: 1947-ben ismét a milánói Scala közönsége tapsolt neki, 1948-ban a San Franciscó-i operaházban debütált Rossini A sevillai borbély című operájában, a londoni Covent Garden színpadára 1950-ben lépett. 1952-ben óriási sikerrel énekelte a Salzburgi Ünnepi Játékokon Mozart Don Giovannijának címszerepét Herbert von Karajan vezényletével, 1954-től két évtizeden át énekelt a chicagói operaházban, s 1956-ban meghódította a legendás New York-i Metropolitan közönségét is.

1951 és 1965 között a világ legnevesebb operaházaiban lépett fel a szopránok királynőjével, az "isteni" Maria Callasszal. Az 1964-es Tosca, amelyet kettejükkel a főszerepben a londoni Covent Gardenban Franco Zeffirelli állított színpadra, bevonult az operatörténelembe. A dívával, aki közeli barátja is volt, több hanglemezfelvételt rögzítettek (Álarcosbál, Lammermoori Lucia, Rigoletto, Tosca). Gobbi hangját a magyar közönség is megcsodálhatta a budapesti Operaházban Jágóként, Scarpiaként és Rigolettóként.

Gobbi színészként is nagyszerű volt. Ő állította vissza azt a fajta drámai kifejezésmódot az operaszínpadokon, amelyet csak korábbi idők kivételes nagyságai képviseltek, Mario del Monaco, a múlt század egyik legnagyobb drámai tenorja a legkifinomultabb énekes-színésznek nevezte. Gobbi színészi képességeit a filmművészet is kiaknázta, 1937-től több mint két tucat operafilmben szerepelt, amelyek közül zajos sikert aratott A sevillai borbély, a Rigoletto és a Bajazzók, s ő kölcsönözte hangját Anthony Quinn-nek a Parasztbecsület 1953-as filmváltozatában.

A hatvanas évektől már inkább a rendezéssel és az énektanítással foglalkozott, egyik legemlékezetesebb munkája Verdi Simon Boccanegra című operájának színpadra állítása volt a Covent Gardenben, ebben a címszerepet is ő énekelte. Az operaszínpadtól 1979-ben vonult vissza.

Önéletrajza Életem (1979), valamint Tito Gobbi és élete, az olasz opera (1984) címmel magyarul is olvasható. Tito Gobbi 1984. március 5-én halt meg Rómában.

forrás: MTI