Könyvmoly, karikaturista, operarendező, családapa, bohócdoktor, komikus és pillanatnyilag az egyik legismertebb tenorista. Rolando Villazón az idén két meglepetéssel állt elő: egy Mozart-albummal a zeneszerző kevésbé ismert áriáival, és egy regénnyel, amely a Malabares (Zsonglőrök) címet viseli.

Mozart a barátom

Villazón úgy gondol Mozartra, mint a barátjára. Hogy mit szeret benne? „Mindent. Mozart zenéje intelligens. Mindig az újdonság erejével hat és elképesztően drámai. Mozart zseni volt. Ahogy Franz Kafka az irodalomban, úgy tudta Mozart a zenében megragadni az emberi lélek esszenciáját. Az operát új szintre emelete. Kombinálta a tragikumot és a komikumot, amit senki előtte nem tett meg ebben a műfajban. Nála minden komikus pillanatban benne rejlik a tragédia lehetősége. És minden tragikus pillanatban ott bujkál a komikum.”

A cédé 12 ritkán hallott Mozart-áriát tartalmaz. A korszak sztárénekeseinek szánt bravúráriákról van szó, vagy olyan darabokról, amelyek Mozart befejezetlenül maradt operáiból származnak, esetleg más komponisták számára írta őket. Villazónt a lemezen a London Symphony Orchestra kíséri, a dirigens Antonio Pappano.

Villazónt Coelhóhoz hasonlítják

„Húsz éve vagyok színpadon énekesként, az írás viszont új terep számomra. Művészi kaland, amely nagyon sok örömet okozott nekem, akárcsak a rendezés. De végül is bármibe fogok bele, az irány mindig ugyanaz. Rendezőként és énekesként is arra törekszem, hogy elmeséljek egy érdekes történetet. A világnak szüksége van a művészetre. Nekem abban segít a művészet, hogy felfedezzem a világban rejlő varázslatot.”

Villazón regénye két bohócról szól, akik az élet nagy kérdéseiről elmélkednek. Köztudott, hogy az énekes bohócdoktorként igyekszik segíteni a beteg gyerekeken, de a színpadon sem áll tőle távol a bohóc szerep.

Villazón, a bohócdoktor

„Mindannyiunkban rejlik egy bohóc és egy filozófus. A bohóc segít elfogadni a világ abszurditását, a filozófus pedig segít észrevenni a színeket és mélységeket az abszurditás közepette. Ha mindent csak a logikánkkal akarnánk megérteni, a valóság egy jó része elveszne számunkra. A bohóc és a filozófus sok mindenre választ adhat, amire az értelem sosem lenne képes."

A kritikusok azt mondják, a könyv ugyan nem igazán eredeti, de azért gördülékeny és olvasmányos. Villazón stílusát többen Coelhojéhoz hasonlítják, mivel állítólag a Malabres is tele van egy rakás hétköznapi bölcsességgel.

Villazón hangja már nem a régi

Felmerül a kérdés, vajon Villazón megszámlálhatatlan tevékenysége mellett nem sikkad-e el eredeti hivatása, az operaéneklés. Rolando Villazón nemzetközi karrierje1999-ben kezdődött, amikor Massenet Manonjának Des Grieux lovagjaként debütált Európában, egészen pontosan Genovában.

A tenorista karrierje elképesztő sebességgel ívelt fel, aztán hirtelen megtorpant. Villazón 2006-tól kezdődően folyamatosan hangszalagproblémákkal küszködött, amelyek miatt végül operációnak vetette alá magát. Bár a műtét egészségügyi szempontból sikeres volt, a tenorista hangja nem lett többé a régi.

Mondják, magasságai fakók és vékonyak, hangjából hiányzik az erő, és kiérződik a félelem. Ha olyan kihívások elé állítja magát, amelyeknek képtelen megfelelni, akkor nemcsak magát, de kritikusait és rajongóit is kínos helyzetbe hozza. Mint például legutóbb Baden-Badenben a Szöktetés Belmontéjaként.

Ugyanakkor bármit énekel, Villazón szuggesztív egyénisége felülkerekedik a technikai nehézségeken. Szép példája ennek legfrissebb lemeze, a Mozart-album.