Esa-Pekka Salonen annak idején azért kezdett dirigálni, mert néhány ifjú zeneszerzőtársával együtt forradalmasítani akarta a finn zenei életet, de nem akadt egyetlen karmester sem, aki felvállalta volna a fiatalok műveinek népszerűsítését. Rövid idő alatt mégis látványos karriert épített föl. Hogy csinálta? A BBC News kérésére Salonen pontokba szedte a jó karmester legfontosabb ismérveit.

Amikor kiderült, hogy a zeneszerzésből felkopna az álla, a karmesterségből viszont egész tűrhetően meg tud élni, remek memóriája lévén, kifejezetten a beugrásokra specializálódott. Ha Finnországban megbetegedett egy karmester, már hívták is Salonent, aki néhány nap alatt bevágta a meghirdetett műsorszámokat.

Aztán egy napon egyenesen Londonból érkezett a hívás. Mahler 3. szimfóniáját kellett vezényelni a londoni Filharmónia Zenekar megbetegedett dirigense helyett. Salonen egyáltalán nem ismerte a művet. Elszaladt a helsinki zenei könyvtárba, hogy kikölcsönözze a partitúrát. Négy napja volt rá, hogy megtanulja.

Arra gondolt, ha balul sül el a dolog, legalább az unokáinak eldicsekedhet vele, hogy egyszer még a londoni Filharmónia Zenekart is vezényelte. A beugrás azonban akkora sikert aratott, hogy a 25 éves fiatalember kénytelen volt átértékelni a preferenciáit: karmesterkedő zeneszerzőből egy csapásra zeneszerző karmesterré vált. Méghozzá világhírűvé.

Így lehetünk világhírű karmesterek:

1. Szeresd a zenét!

A legfontosabb a szenvedély: a zene szeretete. Bizonyos szempontból jobban kell szeretned a zenét, mint saját magadat. Gyerekkoromban nem álmodoztam arról, hogy karmester leszek, de tény, hogy szerettem a zenét.

Nagyon gyanakvó voltam a karmesterekkel szemben. Olyan embereknek tűntek, akiket az éltet, ha a figyelem középpontjában állnak, ráadásul nagyon taszítóak voltak a lenyalt frizurájukkal meg a lehetetlen ruháikkal. De amikor úgy alakult, hogy magam is a pulpitusra kerültem, hirtelen az egész nagyon természetesnek tűnt. Rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni.

Szóval nem a gyerekkori álmom valósult meg, amikor karmester lettem, hanem inkább csak sodródtam. Egy sor véletlen vezetett el oda, ahol most tartok.

2. Járj próbákra!

Rengeteget kell gyakorolnod. Még mielőtt beiratkoznál egy karmesterképző intézménybe, járj minél többet próbákra, mert ott tanulhatsz a legtöbbet a szakmáról. A koncert már csak a végeredmény. Ott mutatjuk meg, mit értünk el a próbák során. Ahhoz, hogy tudd, hogyan juthatsz el a végeredményhez, látnod kell a folyamat egészét.

3. Tanulj meg egy hangszeren kiválóan!

A legtöbb ember elég korán kezd zenével foglalkozni. Legtöbbjük valamilyen hangszeren játszik először. Elképzelhetetlen, hogy egy karmester ne tudjon jól játszani valamilyen hangszeren. Tök mindegy, hogy zongorán vagy dudán, a lényeg, hogy tisztában legyen azzal, mit jelent uralni egy hangszert. Különben nincs morális, mentális vagy etikai alapja ahhoz, hogy megkövetelje a zenészeitől a tökéletes játékot. Ezt nagyon fontosnak tartom.

4. Törődj bele, hogy te csak a pincér vagy!

A zeneszerző a főszakács, a karmester csak a pincér, aki felszolgálja az ételt. Mindkettő tiszteletreméltó foglalkozás, de el kell fogadnom, hogy karmesterként csupán az a feladatom, hogy a fogás, mondjuk egy Beethoven-darab sértetlenül és időben kerüljön az asztalra.

5. Ne légy állatidomár!

A kiabálás, a hisztizés, a zenészek megfélemlítése szerintem nem működik. A karmester ma már nem állatidomár, nem rendőr, nem tanító bácsi és nem is pap. A lényeg az, hogy képes legyen átadni a gondolataidat és az elképzeléseidet a zenekar tagjainak, és hogy lehetővé tegye számukra, hogy elérjék a megcélzott művészi teljesítményt. A karmesternek érzékenynek kell lennie a zenekar rezdüléseire, fel kell ismernie, ha valami nem működik.

6. Maradj formában!

A karmesternek szüksége van jó kondícióra. Ha valaki nincs hozzáedződve ahhoz, hogy órákon át a pulpituson álljon és hadonásszon, az egyszerűen nem bírja fizikailag. Koncertek után folyton eljárunk enni, vagyis túl későn eszünk túl sokat, ami könnyen elhízáshoz vezethet.

Ezért aztán rendszeresen futok, hogy formában tartsam magam. Másrészt a testmozgás arra is jó, hogy ilyenkor átgondoljak dolgokat. Karmesterként az ember folyton együtt van más emberekkel, állandóan másokra figyel, ezért nagyon fontos, hogy néha egyedül legyen. Ha az ember fut, akkor csak befelé figyel.

7. Válassz jó pálcát!

Valamennyi pálcámat az Abszolúton szereztem be, akárcsak Harry Potter. Na jó, nem pont ott, hanem Muramatsu úrnál Tokióban, akinek már a nagyapja is karmesteri pálcákat készített, igen neves művészeknek. Muramatsu üzletében három hatalmas polc áll telis-tele pálcákkal szép dobozokban. Az enyém a legfelső polcon hevert, a pálcakészítő-mesternek létrára kellett másznia, hogy elérje. Három dobozzal rendeltem belőle. Nincs varázsereje, csak egy darab fa, de ha minden áldott nap órákon át a kezedben tartod, előbb-utóbb a részeddé válik.

8. A munkán kívül másra is szánj időt. Például a feleségedre!

Szerintem a legnagyobb veszélyt az jelenti egy fiatalember számára, ha túl korán történnek meg vele bizonyos dolgok. Nagyon fontos, hogy a munkán kívül másra is szánjunk időt, mert csak így töltekezhetünk fel. A finnek híresen lassú emberek, nekem például hét évembe telt, hogy igazán beszélgetni tudjak a feleséggel. Most már 22 éves házasok vagyunk, úgyhogy megérte ennyit várakozni!

9. Használd a Twittert!

Szerintem fontos, hogy használjuk ezeket az új formákat. Miért ne kommunikálhatnánk mi is a közönséggel, akárcsak a többi művészeti ág képviselői? A klasszikus zene egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy a művelői úgy vélik, ők a hegy, amelyet Mohamednek meg kell másznia. Pedig ez esetben jobb volna, ha a hegy menne Mohamedhez.

Nem várhatjuk el az emberektől, hogy el akarjanak menni egy koncertre, ahol kétszáz évvel ezelőtt írt zenéket játszanak 19. századi maskarába bújt emberek, miközben a karmester rituális mozdulatokat végez, amelyeknek látszólag vajmi kevés közük van ahhoz, ami megszólal. Kötelességünk kommunikálni az emberekkel, és elmagyarázni nekik, hogy mit csinálunk. Arrogáns és ostoba dolog azt gondolni, hogy a klasszikus zene csak a kiválasztottaké.

10. Legyél fiú vagy lány!

Ma már nem számít, hogy a karmester milyen nemű. A zenei világ tökéletesen nyitott arra, hogy befogadja a női karmestereket. A nőket semmi sem tartja vissza attól, hogy karmesterek legyenek. Ma már tapasztalatból is tudjuk, hogy a nők semmivel sem rosszabb – ha nem jobb – dirigensek, mint férfi társaik.