Minden hegedűnek megvan a maga története – mondja egy interjúban Amnon Weinstein, izraeli hegedűkészítő mester, aki évtizedeken keresztül olyan hegedűket kutatott fel és restaurált, amelyek átvészelték a holokausztot. Hegedűket, amelyeken gettókban és koncentrációs táborokban játszottak. 

Amnon Weinstein apja, Moshe is hegedűkészítő volt, 1938-ban vándorolt ki Lengyelországból Palesztinába. Ő kezdte gyűjteni az emigránsok hegedűit, amelyek között igen értékes darabok, még Stradivarik is akadtak. 1945 után sokan megváltak német hegedűiktől vagy eltávolíttatták belőlük az eredetükre utaló feliratokat. Amnonban már fiatalon felötlött a kérdés, vajon mi lehet a műhelyükben sorakozó hangszerek története. Mégis csak a kilencvenes évek második felétől kezdett intenzíven a hegedűk sorstörténetével foglalkozni. Évekig tartó nyomozással sikerült kiderítenie a hangszerek múltját.

Az egyik hegedű Mordechai Schleiné volt, akit csak Motelének hívtak. Az ukrajnai fiú 12 éves volt 1944-ben, amikor egy pogrom során elveszítette a szüleit, majd zsidó partizánokhoz csatlakozott. Mivel fantasztikusan hegedült, bejárása volt a német tiszti klubba. A hegedűtokban csempészte be a robbanóanyagokat a kaszárnyába, a merénylet sikerült. Motelét néhány héttel később lelőtték, amikor figyelmeztetni akarta társait, hogy német katonák leselkednek rájuk. Hegedűjét a partizánok vezetője vitte magával Jeruzsálembe.

Egy másik hegedű úgy maradt meg, hogy tulajdonosa kidobta a haláltáborba tartó vagonból az egyik állomáson. „Ahová én megyek, ott nincs jövője”, kiáltotta utána. Egy harmadikkal Auschwitzban játszott valaki a foglyok zenekarában. A legsokkolóbb az volt, amikor egy hegedű belső oldalán ceruzaüzenetet találtak. Heil Hitler, 1936, írta valaki a zsidó hegedűre, és egy horogkeresztet is rajzolt mellé. Feltehetőleg a hegedűjavító mester valamelyik segédje fejezte ki ily módon gyűlöletét a zsidó kuncsaft iránt, véli Weinstein. Ezt a hegedűt a mester nem restaurálja, úgysem akarna senki játszani rajta.

A legtöbb hangszer rettenetes állapotban került a műhelybe, Amnon Weinstein hosszú évekig dolgozott, hogy megszólaltatható állapotba hozza őket. Az első koncertre 2008-ban került sor Jeruzsálemben, „A remény hegedűi” címmel, ahol Motele hangszerét egy 12 éves fiú szólaltatta meg. Azóta hallhatták már a hangszereket Párizsban, Londonban, Madridban, Svájcban, Monacóban, az Egyesült Államokban.