Új koncertélet kezdődik. Hol? A Zeneakadémián. A hazai közönség Liszt Ferenc születésnapján, október 22-én ismét visszakapja fizikailag és szellemileg megújított zenei fellegvárát. Keller Andrással, a rezidens zenekarrá avanzsált Concerto Budapest zenei igazgatójával, a kamarazenei tanszék és műhely vezetőjével beszélgettünk.

Mostantól hivatalosan is úgy hívják, ahogy a pesti köznyelv mindig is emlegette: Zeneakadémia. A felsőfokú zenei képzés mellett új, minden eddiginél intenzívebb koncertélet kezdődik ősztől a profin felújított szecessziós falak között, ígérte a joviális hangulatú sajtótájékoztatón Batta András rektor. Az épület esztétikailag visszakapja régi fényét, megújulnak, technikailag korszerűvé válnak a tantermek. Ráadásul a tökéletes akusztikájáról híres nagyterem mellett az eddig mostoha sorsú kisterem zenekari árokkal és zsinórpadlással felszerelve operaszínpaddá avanzsál, amelyet Mozart Varázsfuvolájával avatnak fel. Nagy hangsúlyt fektetnek majd a kamarazenei koncertekre, melyeknek motorja Keller András.

Keller András hegedűművész, a világhírű Keller Vonósnégyes alapítója ezek között a falak között nőtt fel, tehetségét nagynevű tanárok gondozták, Kovács Dénes, Rados Ferenc vagy éppen Kurtág György. Kurtág számos művét neki ajánlotta. Többek között volt az Állami Hangverseny- és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestere. Kvartettjével az elmúlt 25 évben a magyar klasszikus és kortárs zenét elvitte a világ nagy pódiumaira. Sokáig ezt tekintette elsődleges hivatásának. Majd egyszer csak úgy gondolta, ennyi világcsavargás után jó lenne, ha idehaza is létre tudna hozni valami maradandót. 2007-ben belefogott a Concerto Budapest (akkor még Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar) újjáépítésébe.

Életben maradni

Számomra az utóbbi idők legnagyobb felfedezése a Concerto Budapest. A 2009 óta ezen a néven működő együttes mostantól a Zeneakadémia rezidens zenekaraként él tovább, vagyis kulcsszerepet játszik majd mind az oktatásban, mind a koncertéletben, többnyire rajta keresztül szólal majd meg a szimfonikus repertoár. 

Az utóbbi években az együttes kis híján padlóra került. Hogy mégsem így történt, abban oroszlánrészt vállalt Keller András. A Telekom évtizedeken keresztül gálánsan szponzorálta az együttest, amíg a gazdasági helyzet ezt lehetővé tette. A cég a megváltozott gazdasági környezetre és arra hivatkozva, hogy a magyar állam nem vállalt részt a zenekar támogatásában, kihátrált szponzori szerepéből. A zenekar magára maradt, két szék között a pad alá esett. 

Tavaly ugyan kaptak 480 millió forint gyorssegélyt, de az összeg nem egy, hanem két évre szólt, vagyis a vidéki zenekarok anyagi támogatásának szintjét is alig érte el. Batta Andrástól azt is megtudtuk, abban a nehéz periódusban Keller András nem egyszer saját pénzből támogatta a zenekart, hogy egyáltalán életben maradjon. A lényeg, hogy a Concerto Budapest minden financiális nehézség ellenére képes volt az ország vezető zenekarai közé felküzdeni magát. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy ma egy szinten muzsikál a Budapesti Fesztiválzenekarral és a Nemzeti Filharmonikusokkal.

Nem ipari módon közelítünk a zenéhez

„Hiszek abban, hogy a minőség utat tör magának. Hat év alatt bebizonyítottuk, a Concerto Budapest – nívója révén – megérdemli a kiemelt támogatást és figyelmet. A Zeneakadémia rezidens zenekaraként új élet kezdődhet számunkra, amelyben remélhetőleg biztonságban leszünk” – mondta Keller András.

Többek között arról kérdezem a karmestert, hogyan érte el a Concerto súlyosan könnyed hangzását.

„Nem tudok mást mondani, csak közhelyeket: nagy hittel. Megpróbálom minél mélyebben megismertetni magát az előadandó zeneművet a zenekar minden tagjával. Kiemelek belőle fontos elemeket, ha a különböző hangszerek hallják, mit játszik a másik, sokkal jobban átlátják, sokkal jobban értik egymást. Minél intenzívebben kommunikálnak egymással, annál hitelesebben tudják megszólaltatni a művet. Ha mindig csak együtt játsszuk a darabot, a zenészek nem tudják annyira átlátni. Időnként több próbát kell tartanunk, gyakran megesik, hogy ott ülünk százan, és csak öten játszanak. A többiek pedig figyelnek. Mire a koncertre kerül a sor, a zenészek már nemcsak arra figyelnek, hogy mikor kell belépniük, mert mindenki személyesen érintve van. Egyszóval nem ipari módon közelítünk a zenéhez” – meséli a karmester.

A program is műalkotás

Keller Andrásnak van gyakorlata a zeneigazgatói praxisban. Éveken keresztül irányította a Pannonhalmi Arcus Temporum Fesztivál zenei programjait. Amikor arról kérdeztem, hogyan jelenik meg a Concerto Budapest műsorpolitikája a Zeneakadémia programjában, melyet az intézmény kulturális igazgatójával, Csonka Andrással egyeztetve alakítanak ki, így nyilatkozott:

„Igyekszem hasznosítani, mozgósítani a kapcsolatrendszeremet, annak érdekében is, hogy egy ismert művész baráti áron lépjen fel, vagy egyáltalán eljöjjön. Az ízlésem egyértelműen tükröződik majd a programokban, ugyanakkor missziónak is tekintem a műsor összeállítását. Szeretnénk bemutatni a magyar közönségnek olyan fiatal tehetségeket, akik az elkövetkező évtizedekben meghatározó alakjai lehetnek a zenei életnek. Nem csak azért, mert professzionális szinten űzik a mesterséget, hanem mert olyan személyiségek, akik már a jelenlétükkel is élményt adnak a művészet kedvelőknek.

A kortárs zene propagálását szintén személyes ügyemnek tekintem. A lényeg, hogy magát a programot is műalkotásként kezelem. Számomra nagyon fontos, hogy a művek ne véletlenszerűen kerüljenek egymás mellé. Arra törekszem, hogy olyan alkotások szólaljanak meg, melyek az adott pillanatban és térben egymásra rezonálnak, egymást értelmezik. Ez még egy viszonylag kommersz műsor esetében is nagyon fontos szempont számomra”.

Nagy fába vágtam a fejszémet

Ha belelapozunk a nyomdaszagú műsorfüzetbe, Keller András több szerepben is megjelenik, egyrészt kvartettje élén, másrészt a Concerto karmestereként. Az intézmény vezetője által felvázolt koncepció világosan követhető. Bár ahogy Batta András rektor egy posztmodern író nyelvi leleményességével megfogalmazta, a Zeneakadémiából nem szándékoznak „sztárkaptárt” építeni, azért hírességekben nem lesz hiány. Jön majd Jevgenyij Koroljov, Thomas Hengelbrock, Joshua Bell és Martha Argerich, Rost Andrea, Várjon Dénes, Isabelle Faust, és természetesen a Keller Kvartett.

Keller András, mint tősgyökeres kamarazenész, érthető módon nagy hangsúlyt fektet a kamarazene propagálására. Bár szerintem egy vonósnégyesre írt darabot még mindig nehezebb eladni, mint egy szimfonikus művet. Egyszerűen azért, mert nehezebben értelmezhető a laikusok számára. Keller András azonban kontrázik:

„Szerintem ez megközelítés kérdése. Ha valaki eljön egy vonósnégyes koncertre, nem kell jobban értenie hozzá, mint más műfajhoz. Műalkotás esetében egyébként sem lehet tényező a mennyiség. Egy nagyzenekari mű zenei igazsága nem több, mint egy vonósnégyesé. Beethoven legfontosabb művei az utolsó kvartettjei. A legemblematikusabbat, a cisz-moll kvartettet zenekari változatban fogjuk előadni ősszel a Jevgenyij Koroljovval közösen tervezett koncerten. Nagy fába vágtam a fejszémet, de szeretem a kockázatos vállalkozásokat”.

Mindenesetre az újranyíló Zeneakadémián továbbélnek majd a legendás zongorakoncertek, rendszeresen műsoron tartják a jazzt és a népzenét, a kamarazene új távlatokat kap, és a tanszékeknek is lesz lehetőségük koncertklímában megnyilvánulniuk. Oktatás és koncertélet egyedülálló módon egymásba fonódik, az akadémia szó szerint kineveli saját előadóit - hangzott el a sajtótájékoztatón.