Hat évesen úgy döntött, abbahagyja a zongorázást, inkább focista lesz. Utált gyakorolni, a pályán viszont mindig jól érezte magát. Aztán mégsem bírta elviselni, hogy néhány osztálytársa jobban zongorázik nála, ezért erőt vett magán, és visszaült a hangszeréhez. 1997. szeptember 5-én hunyt el a 20. század egyik legjelentősebb karmestere, Solti György.

Olyan tehetséges volt, hogy annak ő maga sem tudott ellenállni. Talán focistának is kiváló lett volna, ki tudja. Így viszont ő lett a zene Puskás Ference, akinek nevét a világon mindenütt ismerik.

Zongora és zeneszerzés szakon végzett a Zeneakadémián, de amikor látta Erich Kleibert Beethoven 5. szimfóniáját vezényelni, úgy döntött, karmester lesz. A szülei azt hitték, ebből is kigyógyul majd, mint a fociból, és visszatér a zongorához, ám ezúttal kitartott elhatározása mellett. 18 évesen korrepetitornak állt az Operaházba, és várta a csodát, ami végül egy ösztöndíj és egy véletlen formájában érte utol.

1936-ban kapott egy kis pénzt az Operabarátok Egyesületétől, amelynek segítségével Salzburgba utazhatott. A pénz mellé ajánlólevél is járt, ezzel a zsebében ült be az ünnepi játékok próbáira. Amikor pedig az egyik korrepetitor megbetegedett, hirtelen a zenekari árokban találta magát. A Varázsfuvolát kellett betanítania, amelyet abban az évben Toscanini vezényelt.

Kétszer zavarták el a hazájából. 1939-ben 27 éves volt, amikor egy kis kézitáskával elindult Svájcba Toscanini után. Azt hitte, néhány hét múlva hazatér, de soha többé nem látta édesapját, aki 1944-ben, még a deportálások előtt elhunyt. A háború után is haza szeretett volna jönni, ám a hatalom azt üzente neki, nincsen rá szükség Magyarországon.

Így aztán előbb a Bajor Állami Opera, majd a Frankfurti Opera főzeneigazgatója lett, 1959-től pedig a londoni Royal Opera House tagjaiból varázsolt világszínvonalú társulatot. Vezényelte a Chicagói, a Berlini és a Londoni Szimfonikusokat, és számos etalonnak számító stúdiófelvételt készített, köztük Wagner Ring-tetralógiáját a Bécsi Szimfonikusokkal.

Mindvégig fontosnak tartotta, hogy a magyar zenét, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, és legkedvesebb tanára, Weiner Leó műveit propagálja a világban. Mint ahogy azt is fontosnak tartotta, hogy Budapesten helyezzék örök nyugalomra, a Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett. 

Korábban itt írtunk a mesterről.

Solti próbál.