Úgy vonult be a zenetörténetbe: a Solti Ring. Wagner tetralógiájának első teljes stúdiófelvételét Solti György készítette a Decca mikrofonjai előtt 53 évvel ezelőtt a Bécsi Filharmonikusok élén. A lemezkiadó a referenciafelvételt a mester 100. születésnapjára leporolva, újradigitalizálva, csilivili díszkiadásban dobta piacra.

Solti György (1912-1997) vagy ahogy a világ ismeri Sir Georg Solti neve ötven éven keresztül önálló márkavédjegyként díszelgett a Decca kék-piros zászlója alatt. 31 lemeze Grammy-díjat kapott.

Solti olyan nagyoktól leste el a mozdulatok mágiáját, mint Bruno Walter, Erich Kleibert vagy Fritz Bush. A legnagyobb hatást állítólag Arturo Toscanini gyakorolta rá, akinek egy ideig asszisztense volt.

Nemrég találkoztam egy oboistával, aki játszott a mester pálcája alatt. Nem emlékszem, hogy melyik művet, momentán nem is fontos. Az egyik taktusban mindössze két hangot kellett produkálnia, fújta-fújta, de nem eléggé. Két olyan hangról van szó, amely teljességgel beleolvad a zenekari tuttiba, nincs ember, aki meghallaná. Solti mégis leállította a zenekart és megkérte a hölgyet, ne spóroljon azzal a két hanggal, se a hangerővel. A történet emblematikus és Solti maximalizmusáról, a tökéletesség iránti megszállottságáról tanúskodik.

Mert mi az a két hang? Mint egy hajtincs Ádám fején a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján. Ki látja azt a tincset lentről, ahonnan magát Ádámot is alig? Márpedig ott van és számít. Minden hang számít, mindennek jelentősége van, mindennek a helyére kel kerülnie. Solti semmit nem bízott a véletlenre. Ezért is feküdt neki annyira a stúdiófelvétel. A legtöbb karmester máig az élő előadást részesíti előnyben, a megismételhetetlen, egyedi pillanatot, annak minden veszélyével együtt.

Ezzel szemben Solti a tökéletességet konzerválta, minden esetben magát a művet szólaltatta meg.

Ahogy Fodor Géza írja Ring-felvételéről: „…olyan tévedhetetlen biztonsággal valósítja meg az átmeneteket és szabja meg a tempókat, hogy azok mindig abszolút adekvátnak és természetesnek hatnak. Lehet, hogy Furtwängler és Knappertsbusch interpretációja nagyobb, lehet, hogy Karajané eredetibb és egyénibb, Soltié viszont evidens. El tudja érni, hogy az az illúziónk: nem interpretációt hallunk, hanem magát a művet."

A mester idén lenne 100 éves.