Hős tenor vagy csak hőstenor? Lance Ryan, Wagner Ringjének aktuális bayreuthi Siegfriedje inkább csak az utóbbi. Énekesként ugyanis retteg az ünnepi játékok közönségétől.

"Még soha nem tapasztaltam ennyi gyűlöletet, dühöt és bosszúvágyat a publikum részéről. Mindent személyes sértésnek tekintenek. Ezt félelmetesnek és szörnyűnek találom" ‒ nyilatkozta a tavalyi bayreuthi fellépésére emlékezve.

Akkor ugyanis Frank Castorf rendezését a közönség heves búzással (a nemtetszés tradicionális kinyilvánítása) fogadta, és bár a felháborodás elsősorban a rendezésnek szólt, a hőstenor teljesítményét sem fogadták túlságosan lelkesen.

Castorf koncepcióját többnyire a kritika is hatásvadásznak és üresnek minősítette, úgy érezték, a rendező filmzenévé degradálta Wagnert, amelyet hollywoodi képekkel akart fogyaszthatóvá tenni. A Walhalla lepukkant motelszoba volt, Wotan strici és gengsztervezér, Mime egyszer csak felvonta a melegek zászlaját, Freia pedig Pamela Andersonként szaladgált a színpadon.

A közönség ezúttal sokat nevetett

Pedig a 43 éves Lance Ryan nem kezdő Siegfried, jelentős színpadi tapasztalat van már a háta mögött.  2010-ben debütált Bayreuth-ban, és akkor egyébként, ahogy mondta, „nagyszerű közönséget” fogott ki.  

A tavalyi bukás ellenére az idén is Castorf rendezésében kerül színpadra a tetralógia. Az első részt, A Rajna kincsét már be is mutatták vasárnap, az előadást a közönség ‒ amely már tudta, mire számíthat ‒ ezúttal tapssal jutalmazta. A tudósítások szerint a publikum meglepően sokat nevetett, ami tényleg szokatlan, ha A Nibelung gyűrűjéről van szó.

Ami pedig a bayreuthi közönség ítélőképességét illeti, gondoljunk csak a nemrég elhunyt francia rendező, Patrice Chéreau 1976-os Ring-rendezésére, amelyet annak idején porig alázó búzással honorált a publikum. Ma pedig? Mérföldkőnek tartjuk a Wagner-rendezések történetében.

Lance Ryan a Siegfried zárójelenetében.