Íme, egy kis ínyencség: Alessandro Moreschi, az utolsó kasztrált, és a hangja, a hangfelvétel hőskorából.

Kilencven évvel ezelőtt, 1922-ben halt meg „Róma angyala”, az utolsó kasztrált. Moreschi kései utódja volt a barokk opera kasztrált sztárjainak, a Farinelliknek, Senesinóknak, Vellutiknak.

Máig rejtély, hogy a 19. század második felében mi vitte rá Moreschi szüleit, hogy hétéves fiúkat a sorsát meghatározó csonkító műtétnek alávessék, miközben Napóleon 1806-ban egyszer már betiltatta a kasztrálást.

Vatikán Állam azonban egészen 1870-ig minden lehetőséget megragadott ahhoz, hogy a Sixtus-kápolna kórusába kasztrált fiúkat toborozzon.

Moreschi 1871-ben, 13 évesen kezdte énekesi tanulmányait, tizenkét év gürcölés után avatták a Sixtus-kápolna kórusának tagjává, majd szólistájává. Számos más kórusban is énekelt, nem szakrális repertoárjával óriási sikert aratott Róma arisztokrata szalonjaiban, és jó pár külföldi turnét is abszolvált.

1902-ben és 1904-ben a londoni Gramophone & Typewriter Company munkatársai Rómába utaztak, eredetileg azzal a céllal, hogy a pápa hangját rögzítsék. XIII. Leo azonban az utolsó pillanatban visszalépett, állítólag a hangrögzítést az ördög találmányának titulálta. Moreschit is sokkolta az élmény, az egyik hangmérnök egy későbbi interjúban elmesélte, az énekes annyira izgult, hogy képtelen volt hangi adottságainak legjavát nyújtani.

Moreschi élete delén örökbefogadott egy árva fiút, aki Giulio Moreschi néven később apja nyomdokaiba lépett. Kántorként működött római templomokban. Állítólag szép, fényes tenorhangja volt. Szerény filmes karriert is magáénak tudhat, többek között feltűnik Fellini 1951-es első filmjében, A fehér seikben (Lo sceicco bianco).