A feleségét, szeretőjével együtt, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel lemészárolta. Szerencsére nem friss hír. Az eset 423 évvel ezelőtt történt, 1590. október 17-re virradó éjszaka, Nápolyban. A tettest, Don Carlo Gesualdót (1560-1613), Venosa hercegét, rangjánál fogva a törvény haragja elkerülte. Ám a lelkiismeret furdancs démona soha többé nem tágított mellőle. A gyilkosból világhírű zeneszerzőt csinált, akit sose sikerült besorolni, évszázadokkal később Sztravinszkij is lelkesedett érte. Idén lesz 400 éve annak, hogy ő is átlépett oda, ahová áldozatait előreküldte.

Apjuk, Fabrizio Gesualdo halála után a négy testvér közül Carlo, az egyetlen fiú örökölt mindent: vagyont, hercegi címet, zenei talentumot. Apja, mint azt egy kortárs leírásból tudjuk, „nem csak gyönyörködött a muzsikában, hanem gyönyörködtetésére és szórakoztatására sok kitűnő zeneszerzőt, zenészt és énekest is tartott az udvarában saját költségén.”

Carlo Gesualdo ebben a zenei miliőben nődögélt, ám nincs nyoma annak, hogy harminc éves kora előtt komponált volna. Elképzelhető, hogy a kettős gyilkosság okozta sokk, a bűntudat hozta felszínre tehetségét.

Azt írja Glenn Watkins Gesualdo-monográfiájában, hogy Torquato Tasso (1544-1595), a korszak első költője, aki állandó paranoiás állapotban bolyongott egyik hercegi udvarból a másikba, a gyilkosság előtti és körüli években sokat időzött Nápolyban és szoros barátságot ápolt Gesualdoval. Barátságukról fennmaradt levelezésükből alkothatunk magunknak képet. Tasso ebben az időben kvázi Gesualdo szövegírójává avanzsált, ontotta a verseket, madrigálokat, szinte naplószerűen megörökítve a komponista életének utolsó éveit.

Szerelmi csatározások

A történet ott kezdődött, amikor Venosa hercege házasságra lépett Donna Maria d’Avalosszal, első unokatestvérével. A hölgy szépségéről és műveltségéről városi legendák keringtek. Mikor Gesualdo oldalán 25 évesen oltárhoz lépett, már másodszor özvegyült meg. Az első négy évben állítólag jól működött a házasságuk, gyermekük is született, aki az Emmanuele nevet kapta.

Egyszer egy táncos bulin Donna Maria szeme megakadt Don Fabrizio Carafa adoniszi bájain, és viszont. Carafa szintén házasságban élt, öt gyermek boldog (boldogtalan?) atyjaként, még be sem töltötte a harmincat.

A két szerelmes addig ügyeskedett és annyi szolgát fizetett le, hogy csakhamar sikerült összehozniuk néhány randit. Aztán már nem volt megállás. Donna Maria hálószobája lett a szerelmi csatározások főhadiszállása.

Közben persze lett volna még jelentkező. Többek között Carlo Gesualdo vér szerinti nagybátyja, Giulio Gesualdo is szerette volna megkapni az asszonyt, de az elég egyértelműen ajtót mutatott neki. Amikor Giulio tudomására jutott, hogy nem a házastársi hűség, hanem egy másik szerető miatt volt kénytelen meghátrálni, haragjában kitálalt a hercegnek.

Felice Ficherelli (1605-1660) festménye (nem az eseményt ábrázolja, csak illusztráció)

Don Carlo rendesen kiborult, úgy tett, mintha vadászatra indulna. Felesége és szeretője éhesen estek egymásnak aznap éjjel, majd amikor már jóllaktak egymással, a herceg visszatért és brutálisan lemészárolta őket.

Donna Maria torka átvágatott

A tragédiáról Velence akkori nápolyi követe számol be egy 1590. októbert 19-én kelt levélben, amely a részletes, Alkirályi Főbíróság által felvett jegyzőkönyv mellett az eset legfontosabb dokumentuma.

„Don Carlo Gesualdo, Venosa hercegének fia, a bíboros úr őeminenciájának unokaöccse, kedden, az éjszaka hatodik órájában, társainak kíséretében, előre megfontolt szándékkal behatolt Donna Maria d’Avalos, felesége és vér szerinti unokatestvére szobájába, akit Nápoly legszebb asszonyának tartottak. Először Signor Fabrizio Carafát, Andria hercegét ölte meg, akit ott talált a feleségével, aztán megölte magát a hölgyet is, ily módon bosszulva meg a rajta esett sérelmet.”

A jegyzőkönyv szerint Don Carafának volt „egy pisztolylövés a bal karján, hegyes acélfegyverek okozta különféle sebek a mellen, a karokon, a fejen és az arcon, és egy további lőtt seb a halántékán és a szeme fölött. Donna Maria torka átvágatott, seb találtatott a fején, a jobb halánték oldalán, szúrás az arcán, és számos tőrdöfés a kezén és a jobb karján, a mellén és az oldalán…”

Elképzelhető, hogy Carafát Carlo Gesualdo barátai végezték ki, hogy ő minden figyelmét a feleségének szentelhesse. Az elborult herceg a két testet meztelenül kivitette a folyosóra, a lépcsőkre, levélben leskiccelte, mi történt, kitűzte az ajtóra, majd kíséretével lóra pattant és elviharzott hercegi birtokára, Venosába.

Gesualdo zenéje

Kontraszt, előkészítetlen disszonancia, intenzív kromatika és látomásos harmóniai szárnyalása miatt Gesualdo zenéje a maga korában besorolhatatlannak számított. Sokat edzett fülünknek még ma is szokatlan és megdöbbentő. Sztravinszkij lelkesedett érte, a komponista három madrigálját meghangszerelte. Gesualdo zenéje hatással volt Eötvös Péterre, Alfred Schnittke és Franz Hummel operát írt a zeneszerző életéről, Passuth László, Anatole France és Julio Cortazar pedig az irodalomban emeltek neki emléket. Werner Herzog Halál öt hangra címmel dokumentumfilmet forgatott róla.

Mintha a meggyilkolt feleség jajkiáltásai visszahangoznának a madrigál szoprán szólamában, amikor az io moro ("meghalok") szavakat énekli a Gesualdo-madrigálok egyik leghitelesebb tolmácsolója, a La Venexiana. Artisztikus falsettók, leheletfinom sotto vocék, őrjítő crescendók, szenvedélyes sfumatók.

A komponista úgynevezett responsóriumokat is írt. A responsorium szigorúan kötött forma. Ám Gesualdo egy szabaduló művész szemfényvesztő képességét latba vetve bújik ki a műfaj elvárásainak szabályrendszeréből. A motetta formában „elbeszélt” passiótörténet nem is annyira Jézus, mint inkább az alkotó szenvedéseinek hangjegyekbe foglalt naplója. A Hilliard Ensemble előadásában halljuk.

(Időközben a you tube eltávolította a Hilliard Ensemble előadását. Kicseréltem egy hasonlóan magas színvonalú produkcióra. Philippe Herreweghe vezényli hűséges csapatát, az Ensemble Vocal Européen de la Chapelle Royale-t.)

Szakirodalomnak ajánlom Glenn Watkins Gesualdo című könyvét. Minden tekintetben izgalmas olvasmány.


Kövesd a Figarót a Facebookon is!