A neves német magazin, a Spiegel online egy napra „bekamerázta” Fischer Ivánt, hogy egy videó erejéig a világhírű karmester szemével láthassák a világot mindazok a szegény muglik, akik varázspálca nélkül kénytelenek élni az életüket. A Spiegel Testközelből című sorozatából megtudhatjuk, hogyan telnek egy karmester hétköznapjai, amelyek Fischer Iván esetében szinte kizárólag próbákból és fellépésekből állnak. A magyar dirigens ezúttal a berlini Konzerthaus zenekarát instruálja.

Hogyan születik néhány apró kézmozdulatból rendkívüli hangzás? Milyen érzés kiállni egy nagy zenekar elé, és elérni, hogy pontosan olyan hangot varázsoljanak elő a hangszereikből, mint amilyet hallani szeretnénk? Fischer Iván magára csatolt egy kompakt kamerát, és megörökítette rendkívüli szakmájának néhány lenyűgöző pillanatát.  

A koncerten minden szempár a karmesterre szegeződik, a zenészeké és a közönségé egyaránt. A kamera segítségével azonban perspektívát válthatunk: a karmester szemével tekinthetünk a zenészekre és saját magunkra, a publikumra is. Megtudjuk, mire figyel a dirigens közvetlenül a fellépés előtt és koncert közben. Belebújhatunk Fischer Iván bőrébe.

A videó kapcsán a Spiegel riporterei arról kérdezték a karmestert, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó karmester váljon, túl azon, hogy elvégzi a zeneakadémiát és játszik valamilyen hangszeren, leginkább zongorán. "Meg kell őriznie magában valami gyermekit" ‒ mondta Fischer. ‒ "A bennünk élő gyermek a legfontosabb. Ha a karmester szeret játszani, nem lehet rossz zenész. És persze értenie kell a vezetéshez. Sok embert kell inspirálnom, és gondoskodnom kell arról, hogy valami szép, közös élményben legyen részük. Másfelől a vezetői szerepet nem szabad túl komolyan venni. Dirigensként csak annak van esélye, aki szereti a zenét és a közönséget."

"A legnagyobb örömet a közös munka jelenti” ‒ mondta Fischer Iván. ‒ „Egy zenekarban a legkülönfélébb művészegyéniségek fordulnak elő, és én szeretem ezt a sokszínűséget. Az a jó, ha mindenki megtartja a maga személyiségét, és így tudunk együttműködni. Önmagában a vezénylés nem túl érdekes dolog. Az érdekes az, hogy vannak-e az embernek olyan ötletei, amelyeket a közönség izgalmasnak talál, amelyek valami különleges élményt nyújtanak. Ha csillogó szemeket látok a közönség soraiban, akkor tudom, hogy a zene képes felemelni az embereket.”

A Spiegel újságírói azt is tudni akarták, mi idegesíti leginkább a magyar dirigenst. "Néha arról faggatnak, milyen az ideális karmesteri pálca” – felelte Fischer Iván. ‒ „Pedig ez egyáltalán nem számít, teljesen mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy, nehéz-e vagy könnyű. De igazából egyetlen dolog tud igazán felbosszantani, mégpedig az, ha a zene rutinná válik.”

Végül arra a kérdésre, milyen szakmát ajánlana a 16 éves Fischer Ivánnak, ha egy időgép visszaröpítené 1967-be, a karmester nevetve azt válaszolta: „Tizenhat? Az már egy kicsit sok, ha az ember karmester akar lenni. Legjobb 12 évesen kezdeni. Annyi idősen már elég okosak vagyunk, viszont még buzog bennünk a játékosság.”

A videót itt nézheti meg.