Gáti István és Gregor József a Don Pasqualéban

Sosem volt tagja az operaháznak, sőt még csak papírja sem volt arról, hogy operaénekes. Érettségije volt meg Kossuth-díja, bár azt sem azért kapta, amiért szerette volna. Mégis Gregor József volt a valaha élt legnagyobb magyar buffo basszus. Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el.

1987-ben készült a Hungaroton reklámfilmje, Donizetti Don Pasquale című operájának híres hadaró duettje Gregor József és Gáti István előadásában. A produkciót Fischer Iván vezényli, zseniálisan. Igazi ínyenc falat a műfaj rajongóinak.

Gregor vegyésznek készült, álmában sem gondolt az operaszínpadra. Lelkesen ministrált, egy temetésen a kántor odament hozzá, megkérdezte, nem akar-e véletlenül énekes lenni, mivel különleges a hangja.

-         Viccel?  Dehogy! – hangzott a válasz.

Másnap elment felvételizni a konzervatóriumba. Első hangra fölvették, pedig még csak harmadikos gimnazista volt. A szülei sosem tudták meg, hogy a gimnáziummal párhuzamosan a konzervatóriumba is járt. Ha kiderül, azonnal letiltják. Pedig megélték azt, amikor már sikerrel énekelt az operában, amelynek sosem volt tagja. Később, amikor már világhírű énekes volt, az operának volt ciki, hogy nem tudhatja a magáénak.

Megverte az egyik tanárát

A konzervatóriumból azért rúgták ki, mert megverte az egyik tanárát. A zeneakadémián elég volt beszólnia az oktatónak, azonnal röpült. Ő maga többször hangoztatta, tisztában van vele, hogy nem könnyű ember. Mélyen hívőnek vallotta magát, de még az Úristennel is állandóan vitában állt, mint híres alakításában, a Hegedűs a háztetőnben. Ezért kapott egyébként Kossuth-díjat, nem az operaénekesi teljesítményéért. Volt benne némi keserűség emiatt, bár haláláig tagadta.

Azokat a rendezőket, karmestereket szerette, akik követeltek tőle. Ha ráhagytak valamit, azzal nem tudott mit kezdeni. Robert Carsent, a híres rendezőt simán faképnél hagyta, mert nem tetszett neki a koncepciója.

Egy csomó operaház színpadán énekelt. Világsztár volt. Amikor a New York-i Metropolitanben először fellépett, csak a rádióból hívták fel másnap, egyébként egyetlen magyar újság sem adott hírt róla. 21 éven keresztül járt külföldre énekelni, miközben itthon igazán sosem becsülték meg. Pedig ő csak szülővárosában, Szegeden érezte igazán jól magát, ahol egy ideg színházigazgatóként működött.

Fessük be az eget!

A híres Vaszy Viktort mindig úgy emlegette, mint legfőbb mentorát:

„Vaszy Viktor vett oda 1963-ban Szegedre, tőle tanultam mindent. Mint jó apától pofont is kaptam, simogatást is. Simogatást ritkábban, de ha mégis, nagyon meg voltam hatva tőle. Vaszy Viktor megtanított a munka szeretetére, a pontosságra, hogy befektetés nélkül nem várható eredmény.

Hogy magas színvonalú előadás csak szigorú, alapos próbafolyamat után jöhet létre. Hogy a művészetben sincsenek véletlenek. Ha azt mondta volna, fessük be az eget, nem azt kérdeztük volna, hogy hogyan, hanem azt, hogy milyen színűre.”

Mindenkit a hibái tesznek emberré

Többször mondta, a hang másodrangú, az elsődleges a kisugárzás. Ha szemére vetették, hogy nem könnyű eset, ezzel védekezett: „Mindenkit a hibái és a tévedései tesznek emberré”.

Egerben egyszer két előadás volt egymás után, és ő a kettő közötti szünetben szaladt el orvoshoz. Vagy az orvos ment hozzá? A lényeg, hogy ekkor diagnosztizálták a gyomordaganatát. 2006-ban adott egy emlékezetes interjút Alföldi Róbertnek. Nem sokkal később, október 27-én meghalt.