figaro

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

A temetési ceremónia egyik neuralgikus pontja a zene kiválasztása. Megvannak a jól bevált, könnyfacsaró sztenderdek, amelyeknek a legtöbb esetben nem sok közük van az elhunythoz. Pedig a jól eltalált zene akár utolsó üzenetként is működhet. Szavazzon!

A megfelelő darab kiválasztásában fontos szempont a muzsika időtartama. Mivel odaát mi már feltehetően  nagyvonalúan bánunk majd az ilyen apróságokkal, annál inkább gondolnunk kell azokra, akik akár szélsőséges  időjárási körülmények között is megadják nekünk a végtisztességet. Ezért egy teljes szimfóniával vagy rekviemmel csak akkor kínozzuk hozzátartozóinkat, ha direkt ki akarunk velük szúrni.

Az én legfőbb szempontom viszont az lenne, hogy ezen a jeles eseményen igényes előadásban prezentálják az általam választott zenét. Még elképzelni is szörnyű, hogy a temetésemen valami gagyi, harmadrangú feldolgozásban akarják nyomatni Albinoni Adagióját, ahelyett hogy az Agnus Dei zengene Bach h-moll miséjéből az egyik legezoterikusabb előadásban: Andreas Scholl kontratenor legjobb formájában, Philippe Herreweghe legspirituálisabb pillanatában.

Végül egy praktikus tanács a hozzátartozóknak. Minden körülmények között vigyék magukkal az eredeti lemezt. Előfordulhat ugyanis, hogy a másolt lemezt nem játssza le a temetkezési vállalkozók mini hifije, és a pendrive-ot sem mindig ismeri föl a számítógép.

Tíz olyan zenedarabot válogattunk, amelyeket különösen alkalmasnak találunk az élettől való búcsúzásra. Szavazzon, ön melyik zenére szenderülne örök nyugalomra!

Agnus Dei J. S. Bach h-moll miséjéből

Az adagio tempójú, mélabús g-moll altária 4/4-es ringatását az első és második hegedűk uniszónója vezeti be. Azoknak ajánljuk, akik úgy gondolják, hogy odaát mégis csak lesznek majd következményei annak, amit ideát elkövettek.

Bach / Busoni Ich ruf zu dir kezdetű korálelőjátéka

Vladimir Horowitz könyörtelenül illúziómentes játékában. Amilyen rövid, olyan erőteljes. Több tonna szomorúság mikrochipbe sűrítve. Szinte látjuk, amint az elhunyt lelke, mint egy színes léggömb, az ég felé emelkedik.

Edward Elgar Nimród az Enigma-variációkból

Az Enigma-variációk (1899) a titokzatosságra épülnek. Józan ezoterikusoknak ajánljuk, akik reménykednek abban, hogy a halállal nincs vége mindennek, de belenyugszanak abba, ha esetleg tévednének. Egyébként a művet 1899-ben, Londonban mutatták be, Richter János vezényletével. A zeneszerző ezzel aztán berobbant a köztudatba.

Albinoni g-moll Adagio

Különös, hogy ez a zeneszerző legismertebb műve, pedig csak részben az övé. Egy 20. századi zenetörténész varrta össze Albinoni töredékeiből, de még a fragmentumok hitelessége is kétséges. Csontig rágott zene, általában a romantikus lelkeket érinti meg.

Richard Strauss Beim Schlafengehen (a Vier Letzte Liederből)

A mű ősbemutatóját 1950-ben Wilhelm Furtwängler vezényelte Londonban. Kirsten Flagstad énekelt. Azoknak ajánljuk, akik a halált esztétikai kérdésként fogják föl. Akik Szerb Antalhoz hasonlóan azt mondják, mindenki keresse a saját halálát. Csak az nem mindegy, hogyan. Lehet így is, heroikusan.

C. W. Gluck:  Boldog lelkek tánca az Orfeusz és Eurüdikéből

Akik jegyet váltottak az elíziumi mezőkre, azok ne is próbálkozzanak mással. Csak hagyják, hogy Gluck megutaztassa őket. Még az is lehet, hogy tényleg ilyen lesz odaát. Fő az optimizmus. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?

W. A. Mozart Lacrymosa a Requiemből

Méltó helyét elfoglalta a nagy klasszikusok között. Nemes, kiérlelt fájdalom, az egyén feloldódik a közösségben, a közösség az egyénben. Azoknak szól, akik visszasírják az ittlét örömeit, de kíváncsian, részeg örömmel várják, mit rejt az ajtó, ami az élők előtt mindig rejtve marad.

Veress Sándor Threnos

Bár a szerző Bartók halálára írta, van is rá konkrét utalás a műben, mégis egyetemes halálzene ez. Olyanoknak ajánlott, akik meg vannak róla győződve, hogy létezik újjászületés, és csak reinkarnációk hosszú során jutunk el valamiféle megvilágosodáshoz. Addig viszont elképesztően sok szomorúságon kell átgázolnunk. Időtartama miatt csak ínyenceknek.

Orlande de Lassus: Timor et tremor

Bár címe szerint félelem és reszketés, hangulatában inkább arra buzdít, hogyan szabaduljunk meg mindettől. Akik a földi létet valóban siralomvölgyként élték, azoknak felszabadító érzés ilyen üzenettel vigasztalni az itt maradottakat.

Ligeti György Quatuor a cordes  No.1.

(Metamorphoses nocturnes Allegretto, un poco gioviale)

Aki a halált is iróniával kezeli, aki képes arra, hogy ne azonosuljon a mindenkori társadalmi normákkal, legyen szó gyászról vagy örömről, aki fikuszt mutat a temetési szertartásnak, mindenféle tradíciónak, de még az őt gyászolóknak is, az ennek a groteszk haláltáncnak a ritmusára lambadázik át a túlvilágra.