Január 1-én a Művészetek Palotájában lassan hagyománnyá váló újévi koncertet a Bach bűvöletében élő, 79 éves Helmuth Rilling vezényli. Ez úttal Haydn Évszakok című oratóriumát szólaltatja meg a Purcell Kórus, az Orfeo Zenekar és neves szólisták közreműködésével. Villámportré.

Helmuth Rilling 1954-ben, 21 évesen alapította a Gächinger Kantorei kórust, 1965-ben a stuttgarti Bach-Collegiumot, 1970-ben az oregoni Bach Fesztivált, 1981-ben a Nemzetközi Bach Akadémiát. 1985-ig lemezre vette az összes Bach-kantátát, 2000-ig pedig 172 CD-n Bach valamennyi műve megjelent az ő dirigálásában. Élete nagy része Bach bűvöletében telt, nemcsak interpretátorként, de zenetudósként is.

Néha mégis sajnálja, hogy Bach-karmesternek könyvelték el, mert így kevésbé sikeresen tud népszerűsíteni olyan alkotókat, mint például Penderecki, akinek műveit éppoly szenvedélyesen szereti, mint Bachét.

Az úgynevezett historikus felfogás a saját bevallása szerint távol áll tőle (ezt ugyan a zeneértők vitatják), de a "virágozzon minden virág" elvét vallja, és már a nyolcvanas években meghívta John Eliot Gardinert Stuttgartba, hogy adja elő a maga Máté-passió verzióját.

Rilling stílusa talán kissé pragmatikus, fegyelmezett, idegen tőle mindenfajta szentimentalizmus. Ettől néha jellegtelennek tűnik: nem az a fajta karmester, akire azonnal ráismerünk, ha meghalljuk a rádióban valamelyik interpretációját.

Abszolút erőssége a kórus, amely nála mindig egyenrangú félként szólal meg a zenekar mellett, rendkívül elevenen és professzionálisan. Bach-interpretációi (historizmus ide vagy oda) izgalmasak, átgondoltak, virtuózak. Legjelentősebb felvételei közé talán a motetták tartoznak, éppen mert ezekben a kórusé a vezető szerep.

Rilling híres arról, hogy nem viszi túlzásba a próbálást. Szereti, ha a pillanat szüli meg a zenét (kiváló orgonista egyébként, mindig is előszeretettel improvizált hangszerén), ha az élő koncert itt és mostja teremti meg a drámai feszültségeket.

Közismert, hogy a kantáta-sorozat némely áriája próba nélkül került felvételre, és az is előfordult, hogy a szólót éneklő tenorista olyan náthás volt, hogy képtelen volt abszolválni a szerepét, így aztán Rilling ötletére az angolkürt ugrott be helyette. Lazán megoldja a vészhelyzeteket.

Aki hallotta Rillinget élőben Máté-passiót vezényelni, az tudja, hogy ott a helye az örökérvényű Bach-dirigensek - Karl Richtertől Gardinerig, Simon Rattle-től Masaaki Suzukiig tartó - sorában.

Kedvcsinálónak egy korábbi Haydn-felvételéből idézünk.