A MÜPA elhatározta, hogy kiműveli a közönségét. A Rózsavölgyi Kiadóval közösen zenei könyvsorozatot indított útjára. A pofás kis könyvecskék az Oxford University Press Very short introduction (Nagyon rövid bevezetés) köteteinek magyarításai. A sorozatot indító darab Zene címmel jelent meg, Nicholas Cook, a Cambridge-i Egyetem zenetörténet-professzorának tollából, Fazekas Gergely zenetörténész remek fordításában.

Döbbenten konstatálom, hogy a könyvet 1998-ban publikálta a szerző, pedig a hangja még ma is provokatív és bátor. A filozófia nyelvén gondolkodik a zenéről, de ettől ne ijedjünk meg. Mély gondolatainak szépírói könnyedségét egy nagyregény is megirigyelné.

A zeneirodalom Cook kapitánya merész, ismeretlen vizekre evez. Számára a zene nem pusztán szép hallgatnivaló, hanem az emberi kultúra egyik fő szervezőelve. A zene magában foglalja, mit gondolunk jónak vagy rossznak, a zene révén gondolkodunk, döntjük el, kik vagyunk, és fejezzük ki önmagunkat.

Cook szerint a zene nem más, mint a világ megismerésének és saját létezésünk kifejezésének egyik módja. És ezt nem csak úgy gondolja, hanem bizonyítja is. Ráadásul amikor zenéről beszél, nem csak a klasszikus, úgynevezett komolyzenére gondol, hanem tulajdonképpen nem tesz különbséget a műfajok között. Úgy beszél a zenéről, hogy közben megszabadítja a ráaggatott címkéktől.

Két szálon fut a „cselekmény”. A zene mibenlétének meghatározására tett kísérletet át- meg átszövi a zenéről való gondolkodás rövid története. Cook folyamatosan leleplezi a zenei gondolkodás múltbéli buktatóit, tévedéseit, felmutatva, milyen zenehallgatói modelleket sajátítottunk el az elmúlt pár száz évben. Beethoven zenéjének befogadástörténete központi szerepet játszik Cook könyvében, mivel úgy véli, ez határozza meg napjaink zenekultúrájának alapjait.

Izgalmas, már-már krimiszerű fordulattal leplezi le a zenefogalom manipulálását két hamisított levél kapcsán (nem akarom lelőni a poént), lerántja a tudomány köpenyét a historikus előadói gyakorlatról, mélyen belemegy a zene és a nemi szerepek taglalásába.

Ez utóbbi valószínűleg az egyik legizgalmasabb fejezete a könyvnek. Nagy ívű képet alkothatunk arról, hogyan hatja át a szexizmus a zeneipart, hogy ment végbe a nők felszabadítása a zenében. Karajan kijelentésétől (egy nő helye a konyhában van, nem pedig egy szimfonikus zenekarban) a zenei coming outig olyan interpretációs stratégiákat elemez, melyek garantáltan új megvilágításba helyeznek egyes műveket.

Susan McClary, amerikai zenetudós például a ’80-as években Beethoven 9. szimfóniáját egyenesen egy kéjgyilkos látomásaként értelmezte. És mindez csak a jéghegy csúcsa. Cook könyve elképesztően aktuális kérdéseket feszeget. Szókimondó, eredeti, letehetetlen olvasmány.