Bach, Mozart, Beethoven vagy Bartók, Brahms, Rahmanyinov? Mindegyik új életre kel a kezei alatt. Hélène Grimaud-t a kritikusok csak rubato virtuóznak titulálják egyedi tempói, szabályokat felrúgó interpretációi miatt. A zongora mellett másik nagy szenvedélye a farkasok tanulmányozása és nevelése. Ő a Wolf Conservation Center társalapítója.

Franciaországban, Aix-en-Provence-ban született 1969-ben. Hétévesen fedezte fel a zongorát, 13 évesen a párizsi Conservatoir növendéke. 16 évesen úgy játszik Rahmanyinovot, hogy a csodájára járnak, és komoly díjakat kap érte. 1987-ben indul szólókarrierje. Négy évvel később egy másik karrier is kezdetét veszi az életében.

Egy barátja kutyáját sétáltatta este, Florida fővárosában, amikor egy farkas sziluettje bontakozott ki a sötétből. Az állat odament hozzá, megszaglászta. Grimaud kitárta finom zongorista ujjait, a farkas meg odadörgölte a fejét a tenyeréhez. A pianista misztikus élményként számol be a találkozásról, amit Wild Harmonies: A Life of Music and Wolves című könyvében megörökített. Pár évvel később egy fotós barátjával megalapította a Wolf Conservation Centert a New York állambeli Dél-Salemben.

A zenei karrier mellett Grimaud fő feladatának tekinti, hogy a farkasokkal szembeni előítéleteket lebontsa. Ha neki nem sikerül, akkor senkinek. A rezervátumnak évente 20 ezer látogatója van. A művésznő ebben a portréfilmben mesél a farkaskalandról és a zenéről.

Hélène Grimaud zongorajátékában ugyanolyan megszállott, mint a farkasokhoz fűződő viszonyában. Jelszava: egy szenvedélyből elkövetett melléütés egészen másképp hangzik, mintha ugyanazt a félelem generálja. Mahlerrel együtt ő is azt vallja, a kottában csak a zene egyik része található. A másik ott van az előadó szívében, fejében és kezében. Játékstílusának „önkényességét” egyébként Glenn Gouldéhoz szokták hasonlítani. Grimaud nem műveket játszik, hanem a művel való találkozás élményét szólaltatja meg.  Ez nem csak akkor jön át, amikor szólistaként szerepel, hanem amikor ehhez megfelelő partnerei is akadnak.

Sol Gabetta és Hélène Grimaud

Tavaly nyáron a gstaadi Yehudi Menuhin Fesztiválon találkozott az argentin Sol Gabetta csellóművésszel. A találkozásból frenetikus lemez született. Schumann, Brahms, Debussy és Sosztakovics szonátái kortárs megvilágításban. Azonnal meg is kapta a nagy presztízsű Diapason d’Or legjobb kamarazenének járó elismerését. Így készült a lemez, ami a közelmúltban jelent meg a Deutsche Grammophonnál.

Kövesd a Figarót a Facebookon is!