A Szabó Stein Imre nevével fémjelzett kommunikációs stratégia egyértelmű célja, hogy kiszabadítsa a Zeneakadémiát és az általa képviselt sokszínű és gazdag zenei világot az elitkultúra elefántcsonttornyából. A 2013. október 22-én eredeti szépségében újranyíló Liszt Ferenc téri zenepalota intézményként is megújul. A zeneművészeti és zenetudományi egyetem mostantól egységet alkot a koncertszervezéssel. Világmárka épül.

Mielőtt még bárki visszakérdezhetne, nem túlzás-e rögtön ilyen nagy szavakat használni, Szabó Stein leszögezi:

„Azért nem túlzás, mert a 138 éves egyetem tulajdonképpen mindig is világmárka volt, már csak azért is, mert ez az egyetlen a világon, amit maga Liszt Ferenc alapított. Ezt a tényt és még sok minden mást sem használt ki az egyetem eddigi története során. Világbranddé az innen kikerülő híressé vált muzsikusok tették. Tudatosan felépített önálló koncertszervezés viszont sosem zajlott falai között. Csodás koncertek voltak, melyek szinte spontán módon szerveződtek. Amit mi megálmodtunk, az egy teljesen új formáció, egyetem és koncertközpont egyszerre. Bár vannak hasonló formációk a világban, a maga nemében ez mégis egyedülálló. Mintha a New York-i Julliard Schoolt egyesítettük volna a Lincoln Centerrel”.

Az új arculat megalkotásának kiindulópontja az építészeti örökség, az épület motívumkincse, ikonográfiája, filozófiája, a századforduló budapesti szecessziója. De nem egyszerűen a múltat akarták felmelegíteni, hanem azokra az ellentétpárokra bazíroztak, melyek amúgy is jellemzik a Zeneakadémiát.

Hagyományátadó, konzervatív zeneoktatás az egyik, az útkeresést, kísérletezést támogató művészetpedagógia a másik oldalon. Zeneművészeti tradícióőrzés és koncertéleti trenddiktálás. „A patina és progresszió között ívelő feszültségre építettem az elképzelést” – mondja Szabó Stein.

A több száz oldalas, szerteágazó pályázati kiírásokkal elindított közbeszerzési tenderek lezárultával a kommunikációs igazgató vezényletével végül júliusban kezdődhetett meg az arculatépítés. A rohamtempójú vizuális újrafogalmazás egyik eredménye a logó, amely a nemzetközi művészvilágban a zene szentélyének tartott Nagyterem mennyezeti babérjából font körkoszorú a közepébe helyezett lanttal, valamint a legmodernebb betűtípussal szedett név egysége.

Az arany árnyalatait használó alaplogó a hagyomány és az integrált intézményi dualitás erős progresszivitását tükrözi. A koncertközpont önálló logója a babérkoszorút koncentrikus körformává transzformálta, megidézve az épület Apollóni napmotívumait. A végeredmény egy, a külföld számára is azonnal beazonosítható, egymásnak feszülő koncepcionális elemekből alkotott, markáns identitású vizuális jelrendszer lett.

A patina és progresszió ellentétére épülő arculat a Zeneakadémia prémium magazinjában és honlapján szintén visszaköszön.

„Az arculat nem egy szimpla grafikai játék. Ennél sokkal többről van szó. Az identitás újrafogalmazásáról. Ez óriási felelősséget jelentett. Az új arculattal tradíció és progresszivitás közötti pillanatot próbáltuk elkapni, ami veszélyes lehet, mert ha nem sikerül, két oldalról érheti kritika a munkánkat. Ha sikerül, akkor állandó, érdekes, vibráló feszültséget kelthet a befogadóban” – teszi hozzá a kommunikációs igazgató.

Szabó Stein úgy gondolja, ha munkájuk sikeres lesz, akkor azzal az egész magyar zenei élet megújulhat, a Zeneakadémia pedig kitörési ponttá válhat a nemzetközi piacra. Ami jóval több annál, mint hogy időnként megsimogatják egy reprezentáns magyar zenész fejét. „Az már egy következő lépcsőfok lesz, ha Bécsben is azt látják, hogy ezek itt beelőztek minket. Babérokra törünk, ez nem is kérdés. Olyan nagy intézményekkel kell versenyeznünk, mint a New York-i Carnegie Hall, a londoni Barbican Centre, az amszterdami Concertgebouw, amelyek sokkal nagyobb büdzsével dolgoznak. Nekünk azt kell kitalálnunk, mit tudunk kevesebb pénz mellett pluszban hozzárakni”− teszi hozzá.