Vashegyi György maga mondja, hogy Gardiner köpönyegéből bújt elő. Az élménybeszámoló kritikusnak nincs könnyebb dolga, mint szembesíteni a tanítványt a mesterével.

Különösen olyan mű kapcsán, amely mindkettejük pályafutásában meghatározó szerepet játszik. Vashegyi Bach miatt lett zenész, Gardiner gyakorlatilag az egész Bach-életművet feldolgozta, nemrég tett pontot a kantátasorozat végére.

A Karácsonyi oratórium Johann Sebastian talán legnépszerűbb darabja. Mint a legtöbb művét, ezt is nagyon könnyű vallásos tartalmától függetlenül hallgatni, már csak azért is, mert részben paródia.

Mit jelent a paródia?

A paródia szó ez esetben nem azt jelenti, hogy a hasunkat fogjuk a röhögéstől. Paródia a zene nyelvén azt jelenti, amikor „egy világi vagy egyházi vokális művet újra felhasználnak, vagyis ugyanaz a zene két, egymással csak formailag azonos, de tartalmilag teljesen más szöveggel szólalhat meg”.

Bach három korábbi világi kantátájából, egy egyházi kantátából és az elveszett Márk-passióból gyúrta össze a tételeket.

Vashegyi György

Így lett a Tönet, ihr Pauken! Erschallet, Trompeten (BWV 214) Maria Josepha szász választófejedelem és lengyel királynő születésnapjára írott gratulációs kantáta ünnepélyes nyitányából a Karácsonyi oratórium első kantátájának Jauchzet, frohlocket, auf, preiset die Tage nyitótétele.

Nem egyetlen műről, hanem hat egymást követő kantátáról van szó, melyeket 1734 karácsonyán, illetve 1735 újév napján, újév után első vasárnap, és vízkereszt napján mutattak be.

Van benne valami operaszerű

A hat kantáta Jézus születésének eseményeit meséli el hat bibliai jelenetben. A történetet a passiókhoz hasonlóan evangélista recitálja, illetve maguk a szereplők recitativókban, áriákban nyilvánulnak meg, korálok és kórusok váltakoznak.

Van benne valami operaszerű, amelyet bizonyos előadások jobban kidomborítanak, mások inkább meditációs hangulatát erősítik fel.

Vashegyi valahol a kettő között egyensúlyoz, a meditációt inkább a kórus és koráltételek, míg az operai hangulatot a szólisták szavatolják. A karmester jól összeválogatta az énekeseket.

Röpköd a lírai és a drámai hangvétel között

Baráth Emőke pikáns szopránja és Bernhard Berchtold heroikus tenorja messze az előadás fölé nő. Valamennyi megszólalásuk maradandó élmény. Baráth Emőke érzékien röpköd a lírai és a drámai hangvétel között, biztos technikával, mégis törékeny szárnyakon. Törékenysége egyenlő érzékenységével.

Baráth Emőke (Fotó: Raffay Zsófi)

Bernhard Berchtold az egyetlen, aki szerepét át is éli, el is játssza, akár evangélista, akár szólista. Külön életet él az est folyamán, külön minőséget képvisel.

Peter Harvey fejhangsúlyos, enyhén nazális baritonja inkább precíz, mint eredeti, megszólalásai azonban sokat emeltek az előadás színvonalán.

Akárcsak a kórusé, még ha a tenor szólam a vége felé kicsit elfárad.

A nyitótétel tempóját-ritmusát mintha sem a zenekar, sem a kórus nem tudná igazán kijátszani.

A szólisták között Bárány Péter kontratenorja a gyenge láncszem. Bár nagyon szép a hangszíne, a mélységekben fuldoklik, a magasságai sem biztosak. Hangereje gyenge, legalábbis a Müpa méreteihez. Semmi bajom egy szakállas Máriával, merthogy a kisded mamáját alakítja, de igazából nem értem, mi indokolja a kontratenor alkalmazását ebben a szerepben.

Hacsak nem valamiféle ezoterikus plusz, ami van, hogy működik, van, hogy nem. Most inkább az utóbbiról van szó. Nekem belefér, bár különösebb élményt nem jelent.

A középszerűség felé billen a mérleg

Ahogy az első hegedűs produkciója sem. Három áriában is kulcsszerepet játszik, viszont valamennyiben vérszegény produkciót hallhatunk.  A hamis hangoktól a bizonytalan intonáción át több a gikszer, mint a zenei élmény, és ez azért a középszerűség felé billenti el az előadás mérlegét. Bár jól tudom, ebben is mennyi munka van.

Jó, lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert az olykor szintén bizonytalan rézfúvósokon kívül a zenekar teljesítményével tulajdonképpen nem lehet bajom. A fafúvósok például kiemelkedőek voltak, különösen a vezető oboista brillírozott. Jó lenne tudni, ki volt ő, mert a műsorfüzet nem sorolja fel a zenekar tagjait.

Ragozhatnám még, de igazából nincs mit. Azért mentem el az előadásra, hogy gyúrjak egy kicsit a karácsonyi hangulatra. Arra tényleg jó volt. Ahhoz viszont kevés, hogy Gardineréhez hasonló élményt szerezzen Vashegyi és csapata.