Cocteau, Gide, Matisse, Picasso a barátja volt, Coco Chanel pedig a szeretője. Izgalmas és sikeres életet élt, a huszadik századi zeneszerzők közül ő volt a legnagyobb hatással a korára. Zongoristaként és karmesterként is elismerték. 130 éve született Igor Sztravinszkij (1882-1971).

Szokatlan, formabontó zenéjével kezdetben mindig botrányt okozott, de ugyanakkor ez volt a kulcsa annak, hogy soha nem ment ki a divatból. Sztravinszkij muzsikája mindig korszerű.

A Tavaszszentelő balett 1913-ban kiverte a biztosítékot a párizsi közönségnél, egyrészt szokatlan, minden addigitól eltérő ritmusával és pogány témájával.

1920-40 között Franciaországban élt és termékeny kapcsolatot ápolt a korszak nagyjaival. Cocteau az Oedipus Rex, André Gide pedig a Perséphone szövegkönyvének szerzője. A díszleteket maga Picasso és Matisse tervezte.

Többször is járt az USA-ban, végül ott is telepedett le és amerikai állampolgárként hunyta le szuggesztív szemeit.

Zenéjének varázslatos erejét és korszerűségét sajátos ritmusának köszönheti: „a motorika, a ritmikai asszimetria, poliritmika és ostinato felfogható a barbár őserő jelképeként, ugyanakkor rokon vonásokat mutat a jazzel, az úgynevezett primitív népek zenéjével és az indiai zene ritmikai rendszerével.”

Gazdag életművéből most csak egyet emelnénk ki, az 1951-ben született operát, A léhaság útját (The Rake’s Progress). Csengery Kristóf kiváló tanulmányát a műről itt olvashatjuk.

Képek, pontosabban egy kiállítás ihlette a zenét, egy chicagói kiállításon fedezte fel magának a 66 éves Sztravinszkij William Hogarth (1697–1764) azonos című metszetsorozatát.

Zenéjét a mester neoklasszikus korszakának csúcsteljesítményeként aposztrofálja a zenetörténet. A zenei szövetben ott vannak a barokk és romantikus opera jellegzetes, bár erőteljesen karikírozott motívumai, utalásai között felfedezhetünk Monteverdi, Händel, Gluck, Donizetti, és Mozart operáiból vett idézeteket.

Minden idők egyik legjobbnak tartott, Grammy-díjas felvételéből idézünk, amit a historikus irányzat egyik apostola, John Eliot Gardiner jegyez.