Darwin úgy gondolta, a zene az állatvilágból ered. Szerinte a madarak éneke annyi és olyan motivikus ismétlést tartalmaz, hogy az már fület gyönyörködtető muzsika. Volt olyan tudós, aki azt állította, a madarak hangnemekben fütyülnek, a németországi fülemüle dúrban, az oroszországi mollban dalol. Összegyűjtöttük a legállatibb zenéket.

Csak nagyon kevés olyan zeneszerzőt tudnék példaként felhozni, aki ne állt volna bizalmas viszonyban a természettel. A reneszánsz és barokk zene tele van madárhangok és természeti erők imitációjával. Alig akad opera, melyben ne szerepelt volna egy tisztességes viharária. Programzenék százai születtek a természet ihletéséből, Vivaldi Négy évszakától Haydn Évszakok oratóriumán keresztül Beethoven, Debussy, Mahler, Smetana, Dvorák muzsikájáig.

Sorolhatnám, de annál sokkal izgalmasabb belehallgatni néhány ismerős vagy még felfedezésre váró klasszikus zenébe, melyben az állatok játsszák a főszerepet. A teljesség igénye nélkül.

Ottorino Respighi: Madarak (Gli uccelli)

Rimszkij-Korszakov: A dongó

Camille Saint-Saëns: Az állatok farsangja (Az elefánt)

Edvard Grieg: A pillangó

Igor Sztravinszkij: Cirkusz polka elefántoknak

Sztravinszkij különösen nagy figyelmet szentelt az állatoknak. Híres darabja a Cirkusz polka, melyet elefántok számára komponált. A mű a Barnum és Bailey cirkusz felkérésére született.

„Az 1942-ben bemutatott Cirkusz polka állítólag nem nyerte el azonnal az ormányosok tetszését. Morgolódtak, talán túl gyorsnak és idegesítőnek érezték. A szólótáncot lejtő Old Modoc nevű, nevével ellentétben inkább fiatal elefánthölggyel azonban néhány előadás után Sztravinszkij személyesen is megismerkedett: kezet - azaz ormányt - fogott vele. A balett, amelyben a szólista mellett ötven, balerinának öltöztetett elefánt lejtett körbe-körbe, egymás után 425 előadást ért meg”.

Állatos darabja közül legnépszerűbb a Macskabölcső, melynek dalait énekszólamra és klarinétra komponálta, de írt mesejátékot (Róka), sőt utolsó befejezett műve is állatos: A bagoly és a kiscica.

Ralph Vaughan Williams: Felröppenő pacsirta

Antonio Vivaldi: A tengelice (Il gardellino)

Louis-Claude Daquin: A kakukk

Jean-Philippe Rameau: A tyúk

Georg Philipp Telemann: Békák