figaro

Nagy fába vágta a fejszéjét Vashegyi György. Zeneakadémistákkal adja elő Händel talán legszebb, legnehezebb oratóriumát.

Ha van ária, amely annak is ismerős, aki még sosem hallott operát, az a Lascia ch'io pianga Händel mester tollából. Bemutatjuk a világ leghíresebb áriáit. Íme sorozatunk első része.

Steve Davislim, Th.Hengelbrock, Kate Lindsey / Fotó: Zeneakadémia / Felvégi Andrea

Thomas Hengelbrock szerint a barokkboom már lecsengett Európában, a közönség ma inkább arra kíváncsi, hogyan értelmezi újra Verdit, Wagnert, Debussyt vagy éppen Ravelt. Bayreuthban például 2011-ben a Parsifal korhű hangszeres előadásával sokkolta a közönséget. Ezeknek a műveknek a historikus megközelítése még csak most kezdődik, mondta a koncert előtti napokban a Figarónak adott interjúban. Ehhez képest mégis klasszikus barokk repertoárral érkezett a Zeneakadémiára.

Thomas Hengelbrock (Fotó: Florence Grandidier)

Az 55 éves német karmester, Thomas Hengelbrock pályakezdőként éppen az olyan mamutzenekarok éles hangú kritikusaként hívta fel magára a figyelmet, mint amelynek néhány éve a vezetője lett. Együttesével most vasárnap Budapesten koncertezik, a Zeneakadémián. E-mailben válaszolt a kérdéseinkre.

Első blikkre eklektikusnak és koncepciótlannak tűnt a program: nem értettem, mit keres egymás mellett Mendelssohn h-moll vonósszimfóniája, Britten szopránra írt Színvázlatai, Verdi e-moll vonósnégyese és a végén a keserédes desszert, Purcell Dido és Aeneasából Dido búcsúja. Aztán besétált Patricia Petibon és minden megvilágosodott.

Giovanni Antonini

Nem volt túl meggyőző az Il Giardino Armonico együttes péntek esti produkciója a Müpában. Az előadás a kettősség jegyében telt: ihletett, invenciózus pillanatok váltakoztak egyenetlen, sápadt félmegoldásokkal.

Az opera a szerelem műfaja. Általában arról szól, hogy a tenor szerelmes a szopránba, jó esetben viszontszeretik, ám mindig közéjük áll valaki, rendszerint a bariton, és minden szép álmot szertetép. A szerelmespár erre rendszerint duettben tör ki, hogy hangot adjon érzelmei aktuális állapotának. A sommás meghatározás a múlt század tenoristájától, Leo Slezaktól ered. Valentin-napra Figaro az operairodalom legszebb szerelmes duettjeiből szemezgetett.

Egyetlen Händel-operából sem készült soha annyi felvétel, mint a Julius Caesarból. 1950 és 2007 között 26 alkalommal rögzítették. Az utóbbi években a lemezkiadók szinte kizárólag DVD-ben gondolkodnak. A rendezők pedig sportot űznek abból, hogyan lehetne a recitativók és áriák unalmas monotóniájába minél több életet lehelni. A barokk korban sem volt elég, hogy a muzsika elvarázsolja a fület, a szemnek is cirkusz kellett. A legfrissebb előadást Laurent Pelly rendezte a Párizsi Opera színpadán. Biztosra ment, a meztelenség és egy kis szex mindig nyerő. Pláne ha az egyik legnagyobb sztárszoprán mellét mutogathatja.

Volt egy hosszú időszak, amikor orrba-szájba barokk zenét hallgattam. Sőt barokk operát. Nagy kedvencem volt Handel Giulio Cesare című míves darabja, amely a műfaj valamennyi jellegzetes vonását a legmagasabb színvonalon vonultatja fel.

René Jacobs 1991-es felvételét még ma is előveszem, és meghallgatok belőle egy-egy felvonást, olykor csak egy áriát, és elégedetten konstatálom, hogy bár az óta számos fantasztikus interpretációja született, azt a tüzet, ami ebből árad, egyik sem tudta kioltani.